Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-194. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése többrendbeli hivatali sikkasztás, közokirathamisítás, hűtlen kezelés és lopás bűntettével, továbbá hivatali hatalommal való visszaélés vétségével gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

194. szám. • 409 szükségessé vált személyi és dologi kiadások fedezésére 60.000 P kiutalására és elszámolására kért engedélyt. A kiadások között 28.000 pengőt mint olyant jelölt meg, mely a néhai miniszter öccsének, Vass János adósságainak rendezése céljából a néhai miniszter által igénybevett, tehát, a néhai miniszter adósságát is képező kölcsönök kiegyenlítésére szükséges. A minisztertanács a kérdés érdemi tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem utasította Dréhr Imre államtitkárt, hogy ezeket a kérdéseket minden vonatkozásukban a m. kir. pénzügyminisztériummal, a miniszterelnökséggel és az állami számvevőszékkel tárgyalja le. Dréhr Imre ennek dacára a minisztertanácsnak újabb előterjesztést nem tett s így a minisztertanács nem járult hozzá a kérdéses 28.000 pengő kiutalásához. Énnek dacára Dréhr Imre államtitkár már 1930. évi szeptember hó 11. napján — tehát előbb, mint a minisztertanács engedélyét egyáltalán kérte — kiutalta a 60.000 pengőt «A közjótékonysági és emberbaráti intézmények» terhére és ebből 28.000 pengőt már 1930. évi szeptember hó 14-én kézhez vett. Ezt az összeget Dréhr Imre nem fizette ki sem Vass Jánosnak, sem megbizottjának, Szabó Imrének, mert ilyen adósság állítólag nem állott fenn, hanem az a gyanú, hogy ezt jogtalanul a saját céljaira fordította. Dréhr Imre, mikor a házi vizsgálat során ennek a 28.000 pengőnek felhasználását kutatták, egy 1931. évi április hó 5. napján kelt s Krausz Simon által hozzá intézett levéllel igazolta, hogy Krausz Simon a 28.000 pengőt a miniszter halála után Dréhr Imrétől megkapta annak a kölcsönnek visszatérítéseként, mely kölcsönt annak idején még a miniszter életében Krausz Simon a miniszternek annak öccse, Vass János anyagi ügyeinek rendezésére adott. Krausz Simon azonban a nyomozás során a kir. ügyészség előtt azt a tanúvallomást tette, hogy ő ezt az összeget Dréhr Imrétől tényleg soha vissza nem kapta, s Dréhr Imre vele csupán a jelzett igazoló levél megírása előtt közölte, hogy ez az összeg rendelkezésére áll, de azt is közölte, hogy a néhai miniszter halálával kapcsolatosan még egyéb fizetési kötelezettségek is állanak fenn, mire ő kijelentette, hogy a neki felajánlott összegre igényt nem tart, illetve a 28.000 pengő felett való rendelkezés és felhasználás jogát Dréhr Imrének engedi át. Dréhr Imre azt adta elő a fegyelmi eljárás során, hogy ezek az összesen 28.000 P-t kitevő összegek Krausz Simon kölcsönéből erednek s ő ezt az összeget tényleg a Vass János tartozásainak rendezésére felvett kölcsön kifizetésére fordította. A minisztertanácsnak diszkrécióból nem akarta bejelenteni Krausz Simon nevét. Ugyanezt adta elő a mentelmi bizottság előtt is, megismételvén, hogy ezzel az összeggel Krausz Simon rendelkezése szerint rendelkezett. A fenti tényállásra gyanúokot képez Hankó Elemér, Szabó Imre s részben Krausz Simon vallomása, valamint Hankó Elemér és Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár feljegyzése és sajátkezű kiutalása. Dréhr Imrének ez a cselekménye a Btk. 462. §-a alá eső hivatali sikkasztás bűntettének megállapítására alkalmas. XI. A minisztertanács 1930. szeptember 19-én tartott ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a néhai miniszternek nehéz körülmények között maradt családja megsegítése céljából a népjóléti minisztérium számára megveszik a hagyatékból a néhai miniszter bútorait s könytárát 18.000 P-ért. Ezt a 18.000 P-t Dréhr Imre felvette a néhai miniszter édesanyja által 1930. szeptember 21. napján aláírt nyugtára, de a pénzt nem a néhai miniszter édesanyjának adta, hanem kifizette vele a néhai miniszternek báró Kohner Adolf bankházánál fennállott 18.000 pengős váltóadósságát. Dréhr Imrének ez a cselekménye, mellyel a határozott rendeltetéssel hivatalánál fogva átvett 18.000 P-t rendeltetésétől eltérően más tartozás kiegyenlítésére fordította, a Btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettének megállapítására alkalmas. Képv. iromány. 1931—1936. II. kötet. 52