Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-194. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése többrendbeli hivatali sikkasztás, közokirathamisítás, hűtlen kezelés és lopás bűntettével, továbbá hivatali hatalommal való visszaélés vétségével gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

194. szám. 407 vezetett feljegyzési könyvei és a vonatkozó iratok s valótlan tartalmú hivatalos előadmányok azonban a fenti tényállásra nyomatékos gyanút képeznek. Dréhr Imrének ez a cselekménye a Btk. 462. §-ának első bekezdésébe ütköző v és a II. Bn. 1. §-ához képest a Btk. 462. §-ának második bekezdése, valamint a Btk. 463. §-a szerint minősülő hivatali sikkasztás bűntettének megállapítására látszik alkalmasnak. III. Dréhr Imre államtitkár a menekültügyi segélyből az ő veszprémi választó- • kerületében élő választópolgárainak is utaltatott ki mintegy hat személy részére személyenként 150, 100, 400, 50, 100 és, 100 P 50 f Hankó Elemérrel segélyeket, mintha azok szintén menekültek lettek volna. Ez a tényállás Hankó Elemér vallomásával és feljegyzési könyvével s a menekültügyi segélyekre vonatkozó naplóknak és mellékleteiknek adataival valószínűsítve van. Dréhr Imre a mentelmi bizottság előtt azt adta elő, hogy tudtával jiéhai minisztere utalt ki négy esetben a veszprémi választókerületben lakók részére segélyt. Ö maga nem utalt ki segélyeket veszprémieknek. Ez a cselekménye a Btk. 361. §-ába ütköző és a Btk. 362. és 363. §-ai szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettének és a Btk. 393. §-ába ütköző közokirathamisítás bűntettének megállapítására alkalmas. IV. Dréhr Imre államtitkár magánadományként eljuttatott 1.000 P-t a Társadalmi-Egyesületek Szövetségének és 1.000 P-t az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületének. Ezt az 1.000—L000 P-t azonban a menekültügyi segélyből utaltatta ki Hankó Elemérrel 1930. augusztus 23-án és augusztus 25-én. Dréhr Imre a fegyelmi eljárás során s a mentelmi bizottság előtt is azt adta elő, hogy ez néhai minisztere rendeletére történt így. Eölvilágosításul a menekültügyi segélyekből való kiutalásokra nézve előadta, hogy a menekültügyi segélyalap évi 70—80.000 P volt s azt a néhai miniszter mint bizalmas alapot kezelte, melyből nem menekültek is kaptak. Erről a minisztertanácsnak is tudnia kellett. Egyébként ennek az összegnek legnagyobb része meghatározott célra szolgált s talán csak évi 24.000 P volt az az összeg, mely felett a miniszter szabadon rendelkezett. Hankó Elemér és feljegyzései a fenti tényállásra nyújtanak gyanúokot. Ez a cselekménye a Btk. 462. §-ának első bekezdésébe ütköző és a II. Bn. 1. §-ához képest a Btk. 462. §-ának második bekezdése szerint minősülő hivatali sikkasztás bűntettének megállapítására alkalmas. V. Dréhr Imre a menekültügyi segélyből fizettette ki azt a 465 pengőt, amelyért Bory János szobrászművésztől magának két faszobrot vett, melyeket néhai miniszterének ajándékozott. Dréhr Imre a fegyelmi eljárás során tagadta, hogy utasítást adott volna, hogy a két szobor ára segélyként utaltassék ki. A mentelmi bizottság előtt is tagadta, hogy a szobrot ő rendelte vagy fizettette volna ki. Ez a cselekménye szintén a hűtlen kezelés bűntettének megállapítására alkalmas és Hankó Elemér vallomásával s feljegyzési könyvével, valamint a vonatkozó ügyiratok s napló adataival van valószínűsítve. VI. Dréhr Imre ugyancsak a menekültügyi segélyből hírlapíróknak, művé" széknek és más nem menekülteknek utalt ki segélyeket 2.000 P, 1.300 P, 1.000, 400 és 300 P és 808 P stb. összegekben. A fegyelmi eljárás során s a mentelmi bizottság előtt Dréhr Imre azt adta elő, hogy ezek a segélyek a néhai*miniszter rendeletére utaltattak ki. A fenti tényállásra gyanúokot Hankó Elemér vallomása s feljegyzési könyve s az ügyiratok nyújtanak. Ez a cselekménye szintén a Btk. 361. §-ába ütköző és a Btk, 362. és 363. §-ai szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettét képezi.