Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról

125. szám. - 23 A 35. §-hoz. Indokolásra nem szorul. A 36—39. §~o1choz. Megfelelnek a 35.100/1924. I. M. számú rendelet rendelkezéseinek. A 40. §-Jtoz. Az 1921 : XXXI. t.-c. 22. §-ának első bekezdése szerint munkásbiztosítási perekben a végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, korlátozása és megszüntetése tárgyában a munkásbiztosítási bíróság határoz. A végrehajtás részletes szabályait külön terjedelmes rendelet, a harminckilenc §-ból álló 66.600/1921. I. M. számú rendelet szabályozza. ESzzel szemben ez a törvényjavaslat abból indul ki, hogy amikor a társadalombiztosításügyí bíróság a fellebbezést elutasítva az intézet határozatát hatályában fenntartotta, nínCS szükség arra, hogy a végrehajtás más szabályok szerint folyjék le, mint akkor, amikor az intézet határozatát meg sem támadták. Ilyenkor a végrehajtásnak a bíróság hatáskörébe való utalása annál célszerűtlenebb volna* mert az intézet határozata alapján a végrehajtást esetleg már meg is kezdették § így á végrehajtási ügykörnek bírósági hatáskörbe való átmenete zavarokat okozna vagy mindenesetre külön szabályokat tenne szükségessé.- Ezekre tekintettel célszerűbb, ha &2 ilyen esetekben végrehajtás alapjául szolgáló határozatnak tovább is az intézet határozatát tekintjük és a végrehajtást meghagyjuk azok alatt a szabályok alatt, amelyek szerint az intézet ínég néni támadott határozatait végre kell hajtani. Más elbírálás alá tartozik áz az eset, amikor az intézet határozatát a bíróság megváltoztatta. Az ilyen határozat alakján ä végrehajtást rendszerint az intézet ellen kell elrendelni. Ebben az esetben a végrehajtás alapja kétségtelenül a bíróság határozata és így semmi ok sincs arra, hogy a végrehajtás elrendelése és foganatosítása ne ugyanazok szerint a szabályok szerint történjék, mint más marasztaló bírói határozatoké. Ugyanez áll azokra a perekre is, melyek előzetes intézeti határozat nélkül, közvetlenül a társadalombiztosításügyí bíróság előtt indultak meg. A 4L §-hoz. Lényegében megfelel az 1921 : XXXI. t.-c. 21. §-ának. Már a niöst említett törvény is az ígazságügyminiszter rendeletére bízta a döntvényhozásra vonatkozó szabályok részletes megállapítását; ennek a szabálynak fenntartása annál indokoltabb, mert az 1912 : LIV. törvénycikk (a polgári perrendtartást életbeléptető törvény) 77. §-a a m. kir. Kúria döntvényeiről is hasonlóképpen rendelkezik* A 42. és 43. §-olchoz. Külön indokolásra nem szorulnak. A 44. §-hoz. Rendelkezései lényegében megfelelnek az 1921 : XXXI. t.-c. 24* fiának, főleg azzal az eltéréssel, hogy az intézet mint felperes a munkaadók elleni megtérítési perekben nem élvez illetékmentességet, mert ez a két peres fél helyzetét indokolatlanul egyenlőtlenné tenné. A 45. §-hoz. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalombiztosításügyí bírósági eljárás során foganatosított orvosszakértői vizsgálat rendszerint már elkésett. A vizsgálat ugyanis legtöbbször hónapokkal későbbre esik annál az időpontnál, amelyre vonatkozólag a fél állapotát meg kellene állapítani, a hónapok után végzett vizsgálat pedig rendszerint nem állhat elég szilárd alapokon. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a fél állapotát idejében megvizsgálják olyan orvosszakértők, akiknek véleményét a bíróság irányadónak elfogadhatja. Sőt célszerű ezt a vizsgálatot az intézet végleges határozatának meghozatala előtti időre tenni, hogy az intézet ehhez igazodhassék végleges határozatának meghozatalában ; semmi értelme nem volna ugyanis, ha az intézet szembehelyezkednék plyan orvosszakértői véleménnyel, amelyet a bíróság irányadónak venni köteles. Ezért a törvényjavaslat az Országos Társadalombiztosító Intézet budapesti kerületi pénztáránál — ahol az ügyek nagy száma ezt lehetségessé teszi — táppénzügyekre