Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról

125. szám. 21 kezménnyel, amit a polgári perrendtartás rendelkezései megállapítanak. Eltér továbbá a törvényjavaslat a rendelet szövegétől annyiban, hogy nem zárja ki a polgári perrendtartásban a bizonyítási teher megosztására vonatkozó §-nak (1911 :

1. t.-c. 269. §.) alkalmazását. Az ugyanis a törvényjavaslat korábbi rendelkezéseiből már úgyis kitűnik, hogy a bíróság, amennyire teheti, hivatalból is kinyomozza a tényállást s így alaki bizonyítási teher ezekben a perekben nincs, de másrészt ezekben a perekben is fennáll az anyagi bizonyítási teher, vagyis az, hogy a bizonyítási eljárás eredménytelensége esetében a jogalapító tények bizonyítás nélkül maradása a jogot állító fél terhére esik, a jogkizáró és jogszüntető tények bizonyítás nélkül maradása pedig annak a félnek terhére, aki a, jogállítás ellen védekezik. A §. 2. bekezdése új rendelkezés továbbfejlesztése az 1927 : XXI. t.-c. 160. §. 4. bekezdésében foglalt szabálynak és a baleseti perekben is uralkodó nyomozási elvvel összhangban áll. A 24. §-hoz. A 24. §. rendelkezése az eddigi jogszabályokban kifejezetten nem volt meg, bár a perjog szabályaiból és elveiből kifejezett rendelkezés nélkül is levezethető volna. Különösen alkalmazható lesz arra az esetre, ha az intézet a rendelkezésére álló adatok szolgáltatását megtagadja, vagy azzal indokolatlanul késik. A 25. §-hoz. Megfelel a 35.000/1924. I. M. számú rendelet 3. §-ának. A 26. §-hoz. A törvényjavaslat nem tartalmaz olyan rendelkezést, mint az 1921 : XXXI. t.-c. 20. §-ának utolsó bekezdése, amely bizonyos ügyekben kötelezővé tette orvosszakértő meghallgatását. Azt ugyanis külső ismérvek alapján nem lehet előre eldönteni, hogy milyen perekben lesz szükséges orvosszakértőt meghallgatni, hanem ezt mindig az eset körülményeihez képest a bíróságnak kell eldöntenie. Természetes, hogy amikor keresőképtelenség fennforgása vagy annak, vagy a bekövetkezett halálnak a balesettel összefüggése vagy pedig a keresetképtelenség foka vitás, a bíró az esetek túlnyomó részében orvosszakértőt fog meghallgatni, lehetséges azonban, hogy valamely perben már rendelkezésére áll egy, minden tekintetben megbízható orvosszakértői vélemény — pl. egy előző polgári vagy büntető per orvosszakértőjének a véleménye. Ilyen esetben tehát felesleges a társadalombiztosítási perben orvosszakértőt újra meghallgatni. Az 1921 : XXXI. t.-c. 20. §-a még azokban az esetekben is kötelezővé tette az orvosszakértő alkalmazását, amikor a pénztári orvosok jogviszonyaiból eredő igényekre és egyéb orvosi gyógykezelési díjakra vonatkoznak. Ezeknél azonban orvosi szakkérdés legtöbb esetben nem fordul elő s így orvosszakértő alkalmazásának kötelező elrendelése fokozottan indokolatlan. Az orvosszakértő perbeli meghallgatását egyébiránt szűk körre szorítják a 27. és 45. §. rendelkezései. A 27. §-hoz. A fennálló rendelkezéstől (a 44.200/1921. I. M. számú rendelet 28. §-ától) eltér, mert míg az említett rendelet az ítéletek írásban való közlését rendelte el, addig a törvényjavaslat rendszerint itt is alkalmazni kívánja a polgári perrendtartásnak a járásbírósági ítéletek közlésére vonatkozó azt a szabályát, hogy a közlés kihirdetéssel történik. Amikor pedig kivételesen kézbesítés útján történik a közlés, megelégszik a javaslat rendelkező részt tartalmazó kiadmány kézbesítésével. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy társadalombiztosítási perekben a legtöbb fél nem helyez súlyt arra, hogy az ítélet rendelkező részét vagy éppen indokait írásban is megkapja, azokat sokszor meg sem érti, viszont a sok írásbeli munka a bírósági irodát feleslegesen terheli. Az intézetet marasztaló határozat kézbesítésére vonatkozó rendelkezés az intézeti igazgatás könnyív tésére szolgál.