Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 289 országgyűlési tagság előtt egyáltalán nem tartozott hozzá, akik tehát egyáltalán nem gazdasági szakemberek. Végre negyedszer az összeférhetetlenséghez hozzátartozik annak megállapítása, hogy az országgyűlés tagja az új megbízást kizárólag tagságára tekintettel nyerte. E tényálladéki elem az összeférhetetlenségi bíróság mérlegelésére bízza, hogy egyes esetekben az összes körülmények gondos mérlegelésével megállapítsa, hogy minek tulajdonítható a vállalati megbízás és amennyiben úgy találná, hogy kizárólag az országgyűlési tagságnak, akkor az összeférhetetlenséget megállapítja és az országgyűlési tagot annak megszüntetésére hívja fel. Ügy vélem, hogy ennek az összeférhetetlenségnek ismertetett tényálladéki elemei kellő biztosítékot szolgáltatnak abban a tekintetben, hogy az országgyűlési tagok gazdasági tevékenységét felesleges mértékben a törvényjavaslat nem akadályozza. Nem a szakembereket zárja ki a Házakból, hanem ellenkezőleg épp azokat, akik szakértelem nélkül törekednek szaktudást igénylő elhelyezkedésre. A 11. §. (i) bekezdése felsorolja azokat a megbízásokat, amelyek összeférhetetlenséget eredményeznek ; - egyéb alkalmazás nincs megtiltva. Ali» §. (2) bekezdése kijátszás megakadályozására kimondja, hogy a vállalati illetményekről való lemondás vagy azok fel nem vétele az összeférhetetlenség megállapításának nem akadálya. A 12. §-hoz. A 12. §. rendelkezéseire mintául az 1931. évi augusztus 6-i belga összeférhetetlenségi törvény 4. cikke szolgált. Ez a cikk t. i. súlyos bírság terhével tiltja el, hogy volt miniszter öt éven belül megbízást vállaljon olyan vállalatnál, amely az ő közbenj arasara kapott működési engedélyt. Előfordulhatnak esetek, amikor miniszter vagy államtitkár egyes állami vagy félig állami tevékenység ellátására részvénytársasági vagy szövetkezeti formában vállalatot szervezett, illetőleg a vállalat keletkezését támogatásával, hozzájárulásával, értékes engedélyek adásával előmozdította és azután hivatali működésének megszűnése után az illető vállalatnál vezető állást nyer. Ilyen eset a közvéleményben azt a hitet ébresztheti, hogy a miniszter vagy államtitkár a saját jövő elhelyezkedésének a biztosítására mozdította elő a vállalat keletkezését vagy működését, illetőleg, hogy a vállalat hálából, jutalmul juttatja a megbízást annak a miniszternek vagy államtitkárnak, akinek támogatásával létesült vagy új üzletkört nyert. Ennek a nem kívánatos látszatnak megelőzésére a 12. §. két rendelkezést tartalmaz. Elsősorban eltiltja, hogy a miniszter vagy államtitkár működésének megszűnése után öt éven belül az említett vállalatoknál megbízást vagy alkalmazást nyerjen ; másodszor, amennyiben a volt miniszter vagy államtitkár az országgyűlés tagja, erre az esetre összeférhetetlenséget állapít meg. A tilalom következménye az 53. §-ban van szabályozva olyan módon, hogy az összeférhetetlenségi bíróság a tilalom ellenére nyert alkalmazást vagy megbízást érvénytelennek nyilváníthatja és a megbízás vagy alkalmazás elfogadóját bírsággal büntetheti. Az összeférhetetlenség következményei pedig az 50. és 51. §-okban nyertek megállapítást, még pedig olymódon, hogy a volt miniszter és államtitkár az országgyűlési tagság és a vállalati alkalmazás között választhat. V. Érdekeltségi összeférhetetlenség. A törvényjavaslat IV. fejezetéhez. (13—18. §-oJc.) Ez a fejezet három tényállást foglal össze, nevezetesen : a) az államtól kapott kegydíjakat, tiszteletdíjakat, jutalmakat, segélyeket (13. §.), Eépv. iromány. 1931—1936. II. kötet. "j 37