Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

286 185. szám. hogy a tárgyalás rendjének fenntartása érdekében szükséges rendelkezéseket mindenkire egyenlő mértékkel tehesse meg, a mentelmi jog tehát ne szolgáljon indokolatlanul kivételes elbánás jogcíméül. Különben a rendelkezésnek analógiája van a nemzetközi jogban, amennyiben ugyanis a területenkívüliséggel rendelkező személy például kereső tevékenységet folytat vagy ingatlant vásárol, stb., a diplomáciai hivatás körén kívül eső ezeken a területeken a területenkívüliséget a nemzetközi gyakorlat értelmében nem élvezi. A 10. §-hoz. Az országgyűlés tagjainak mentelmi joga a szorosan vett törvényhozási működésen felül kiterjed a képviselőnek nem országgyűlési tag minőségében folytatott tevékenységére is, tehát arra az esetre is, ha az országgyűlési tag mint időszaki lap felelős szerkesztője vagy kiadója működik. Azaz az országgyűlési tag szerkesztői és kiadói tevékenysége körében elkövetett cselekmények miatt is az országgyűlési tag ellen eljárást indítani csak a mentelmi jog előzetes felfüggesztése esetében lehetséges. Viszont sajtótörvényünk, az 1914 : XIV. t.-c. 35. §-ában szabályozott sajtójogi felelősség értelmében időszaki lapok közleményeiért a felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség, ha a szerző sajtójogi felelősségre nem vonható, vagy ha a közlemény megírására a szerzőt egyenesen a felelős szerkesztő utasította ; az időszaki lap szerkesztőjének a felelőssége a kiadóra hárul, ha a szerkesztő sajtójogi felelősségre nem vonható vagy a közleményt az ő utasítására tették közzé ; a kiadó felelős az időszaki lapok nyílttéri közleményeiért és hirdetéseiért is. Kétségtelen, hogy jogunknak az országgyűlési tagok mentelmi jogára vonatkozó, továbbá a felelős szerkesztő és kiadó sajtójogi felelősségére vonatkozó rendelkezései bizonyos ellentmondásba kerülnek akkor, ha a felelős szerkesztő vagy kiadó az országgyűlés tagja. Ilyen esetben ugyanis épp az a személy, akit a sajtótörvény fokozott mértékben kíván felelőssé tenni a sajtójogi közleményekért, a mentelmi jog révén olyan kivételes elbánást élvez, amely a sajtójogi felelősség érvényesítését rendkívül megnehezíti. Ez azután a sajtójogi felelősség kijátszását teszi lehetővé és a gyakorlatban igen sok visszaélést okoz. A gyakorlatban t. i. úgy alakul a helyzet, hogy amennyiben valamely sajtójogi közlemény névtelenül jelenik meg és a közlemény alapján eljárást kell indítani, a hatóság elsősorban a szerkesztőt hívja fel a szerző megnevezésére. Ha a felelős szerkesztő az országgyűlés tagja, erre a felhívásra rendszerint egyáltalán nem válaszol. Erre a hatóságnak az ügyészség útján a mentelmi jog felfüggesztése iránt kell megindítani az eljárást és természetesen rendszerint hónapokig tart, amíg ebben a tárgyban a mentelmi bizottság határoz. Vagyis a sajtóügyeknek a sajtótörvényben előírt •soronkívüli gyors lefolytatása egyáltalán nem lehetséges. Ha a mentelmi bizottság a mentelmi jogot felfüggeszti, akkor a felelős szerkesztő, hogy az ellene való eljárástól szabaduljon, megnevezi a szerzőt; ha ellenben a mentelmi bizottság a mentelmi jogot nem függeszti fel, a szerzőt meg sem nevezi. Ebből nyilvánvaló, hogy a mentelmi jog ilyen esetben nem is az országgyűlési tagot, hanem az ismeretlen szerzőt védi és azt mentesíti a sajtójogi felelősség alól. Hogy pedig a mentelmi jognak ilyen célzata nem lehet, az egészen kétségtelen. Azt is figyelembe kell venni, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránt való eljárás igen nagy munkatöbbletet okoz a hatóságoknak és a mentelmi bizottságnak is állandóan tömegesen kell foglalkoznia a felelős szerkesztői minőségben működő országgyűlési tagok mentelmi jogának felfüggesztése iránt előterjesztett megkeresésekkel. Minthogy pedig az eseteknek túlnyomó nagy részében a felelős szerkesztő a szerző megnevezésével a sajtójogi felelősség alól utólag úgyis szabadul, ez a sok munka és eljárás teljesen céltalan, az eljárásnak túlságos elhúzását okozza és a törvény kijátszását eredményezi.