Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 275 matikus előlépéshez szükséges idő betöltése illetményei megállapításánál figyelembe jön (5. bek.). A képviselőség megszűnésével a közszolgálati alkalmazott teljes illetményei élvezetébe lép ; az illetmények megállapításánál a képviselőség alatt esedékessé vált automatikus előlépéseket is figyelembe kell venni (9. bek.). Az ilyen alkalmazottat lehetőleg korábbi állásába kell visszahelyezni ; ha ez nem lenne lehetséges, két éven belül rangjának megfelelő más állásra kell elhelyezni; ha ez sem lehetséges, a két év leteltével végelbánás alá kell vonni (10. bek.). A visszahelyezett tisztviselő rangsorozása visszamenő hatállyal történik, de a visszamenő hatály legfeljebb a képviselőválasztás idejéig terjedhet (11. bek.). A közszolgálati összeférhetetlenségnek ez a rendezése még ugyan az állásmegtartás elvi álláspontján van, de már az állásra nem ad feltétlen jogot és így középső helyet foglal az 1901 : XXIV. t.-c. és a nemzetggyűlési jogszabályok rendszere közt. . A közszolgálati összeférhetetlenség e rendezésének a következményei nemcsak előnyös irányban jelentkeztek. A tisztviselői kar tagjaiban az 1926. és 1931. évi országgyűlések kétségtelenül értékes elemet nyertek, de túlságosan nagy számban. Már pedig — amint láttuk — több szempont kívánatossá teszi, hogy a tisztviselőelem a parlamentben ne legyen jelentőségének arányán túl képviselve. Nemcsak Angliában volt erre állandó törekvés, de nálunk is. A Tóth Vilmos belügyminiszter által 1872-ben előterjesztett első összeférhetetlenségi törvényjavaslat szerint például a képviselőházban ülő miniszteri hivatalnokok száma az összes képviselők számának 5 %-át nem haladhatta volna meg. 3 ) A hátrányos következményekről Németországban is panaszkodnak. 4 ) A törvény rendelkezései visszatetszést is keltettek. Lehetővé tették például, hogy a tisztviselő necsak a képviselői, valamint a nyugdíjnak megfelelő tisztviselői illetményeket élvezze, de egyidőben ügyvédi, mérnöki, orvosi stb. gyakorlatot is folytasson, ezenfelül hivatalában automatikusan előremenjen a magasabb fizetési fokozatokba, sőt a két országgyűlés közti időben reaktiválva magasabb állásba is előlépjen. Ha a tisztviselők országgyűlési tagságának kérdését a jövő szabályozás szempontjából vizsgáljuk, a felsőházi tagokra az eddigi helyzet fenntartása mutatkozik célszerűnek. A felsőházban elsősorban vannak hivataluknál fogva olyan tagok, akik bírák vagy köztisztviselők. Egyes intézmények (egyetemek, főiskolák) képviselőiket szintén csak a közszolgálat köréből választhatják. Lehetséges, hogy a protestáns egyházak világi elnökei véletlenül köztisztségben lévő személyek : azért nem lehet az illetők felsőházi tagságát felfüggeszteni. Nem lehet azt sem eltiltani, hogy egyes kamarákat, a Tudományos Akadémiát, a Vitézi Széket esetleg bíró vagy tisztviselő képviselje, annál kevésbbé, hogy az államfő ilyen személyt nevezzen ki felsőházi taggá. Mindezek a tisztviselők a felsőházi tagságot a dolog természete szerint tisztviselői állásuk mellett látják el. Másodsorban a felsőházban való tagság a tapasztalatok szerint nem okoz olyan munkaterhét, amely a tisztviselői pálya elhagyását vagy akár csak a szolgálat alól való felmentést is indokolhatná. Eddig legalább még a vidéken szolgáló tisztviselőknél (pl. a vidéki egyetemek és főiskolák képviselőinél) sem jelentkezett ennek szüksége. Harmadsorban a felsőházi tagság általában nem jár állandó illetményekkel 3 ) Zeller : Az országgyűlési képviselők Összeférhetlenségéről. 37. lap. 4 ) Weber, id. mű 231. lap. . 36*
