Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185. szám. 257 kérdést sem rendezték gyökeresen ; abban a hiszemben voltak, hogy a parlamenti bizottság ítélkezése ellen táplált aggályok egyszerre elnémulnak, ha ez a bizottság nem választás alapján, hanem sorsolással alakul és zsűriszerüen jár el. Végre a törvény szövegezési módja is jogosan hívta ki a bírálatot. Helyesen mondja Molnár Kálmán, hogy ez a törvény iskolapéldája lehetne annak, hogyan nem szabadna magyar törvényt szövegezni ;

57

) a sok betoldás, kivétel, utalás az áttekintést majdnem lehetetlenné teszi, a rendszert teljesen elhomályosítja. Az 1901 : XXIV. t.-c. javaslatának tárgyalása a közvéleményben is élénk visszhangot keltett és a politikai irodalomban is hagyott nyomokat. Blaskovich Sándor képviselő «Erdekösszef érhet etlenség» címén közzétett és 175 lapra terjedő tanulmányában a törvényjavaslatot kísérő általános elismerésbe a bírálat szavát vegyíti.

58

) Kifogásolja, hogy a szövegező bizottság csak a felmerült precedensek alapján járt el és hogy a kormány az egész anyagot nem bocsátotta rendelkezésre. A közgazdasági élet számos olyan vonatkozására mutat rá, amelyek ki fognak csúszni az összeférhetetlenségi szabályok résein. Gróf Esterházy János «Az összeférhetetlenség és a nemzetiségi programmok» című röpiratban (1901., 29 lap) új összeférhetetlenségi esetet javasol felvenni azok részére, akik az állam nemzeti jellegét, egységét és alkotmányát megtagadják. Szivák Imre országgyűlési kódexében az összeférhetetlenségi gyakorlat és javaslat kimerítő ismertetését adja és megjegyzi, hogy amennyiben a bíráskodást nem fogják független bíróságra bízni, a törvény konvencionális formaság marad.

59

) Ugyanebben az időben jelent meg Balogh Artúr tanulmánya: «Összeférhetetlenség» (Űj Magyar Szemle, 1900.), Imling Konrád kommentárja az 1901:XXIV. törvénycikkhez,

60

) Folner Ödön : «Tanulmányok a magyar parlamenti jog köréből» (1902.), Haendel Vilmos nagyobb tanulmánya a Parlamentarizmusról (1903.); végül «egy országgyűlési képviselő» névtelenül közzétett röpiratát «Az országgyűlési képviselői incompatibilitás kérdéséhez,» (1901., 13lap) és dr. Györffy Gyula képviselő előterjesztését kell említeni a saját összeférhetetlenségi ügyében (1902., 92 lap). Az 1901 : XXIV. törvénycikk a közvéleményt általában kielégítette és a törvény 1918-ig változatlanul alkalmazásban volt. Az összeférhetetlenségi esetek száma erősen megcsökkent.

61

) A törekvések hosszú időn át nem általános reformra, mint inkább egyes rendelkezések módosítására irányultak. így Nagy György 1909-ben annak kimondását javasolta, hogy a képviselőt képviselősége tartama alatt és azután egy éven belül ne lehessen tisztviselővé kinevezni, és hogy a képviselőt képviselősége tartama alatt ne lehessen kitüntetni; az indítvány nem került tárgyalásra. Rahovszky István 1911-ben javaslatot terjesztett elő az összeférhetetlenségi bíráskodásnak a közigazgatási bíróságra való bízásáról; gróf KhuenHéderváry Károly miniszterelnök elismerte ugyan a reform szükségét, dfe véleménye szerint ez a választójogi reform idejében lesz aktuális; javaslatára Rakó vszky indítványát elvetették. Eitner Zsigmond indítványa szintén a kitüntetési tilalom törvénybe iktatását kívánta; az indítvány nem került tárgyalásra.

62

) Sokkal hangosabbak voltak már az első években a panaszok a törvény enyhe 57

) Molnár Kálmán : Magyar Közjog, 3. kiadás. 535. 1, 58

) A tanulmányt szerzője Szilágyi Dezsőnek ajánlja. 69

) Országgyűlési képviselőválasztás és euriai bíráskodás codexe, 1901. 432—485. lapok. A tanulmány részletesen ismerteti a külföldi törvényhozást. 80

) A 30-lapos füzet közli a törvény szövegét rövid megjegyzésekkel és a házszabályok módosítására vonatkozó rendelkezéseket. 61

) östör bevezető tanulmánya, VI. lap {Zeller id. műve). «») Zeller, id. mű 165—167. ós 296—300. lapok. Képv. iromány. 1931—1936. II. kötet. 33