Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
254 185. szám sének, illetőleg az azzal járó jogok gyakorlásának (6. §.). A főrendiházi tagság elvesztésének esetei a 10. §-ban, a gyakorlás szünetelésének esetei a 11. §-ban vannak felsorolva. E kérdésekben a főrendiház tagjaiból alakult bíróság határoz (19. §.).«•) Az 1889 : XXII. t.-c. kimondta, hogy az országgyűlés tagját tartalékos katonai szolgálatra béke idejében nem lehet behívni, de a tag az illető Ház hozzájárulásával önként bevonulhat. Az 1891 : XVII. t.-c. 39. §-a a bírói összeférhetetlenséget (1869 : IV. t.-c. 8. §-a) a bírósági hivatalnokokra kiterjesztette. Az 1893 : VI. t.-c. a képviselői illetményeket szabályozta ; az 1875 : 1. t.-c. módosításával kimondta, hogy az illetményekre vezetett végrehajtás nem okoz összeférhetetlenséget ; viszont fenntartotta azt a rendelkezést, amely szerint nem kap lakbérilletményt az a képviselő, aki képviselői minőségben lakást vagy lakáspénzt kap. Az 1895 : X. t.-c. kimondta, hogy a képviselőséggel összeférhetetlen helyzetbe jut, aki ellen csődöt nyitottak. Az 1895 : XXXVII. t.-c. 26. §-a a bírói összeférhetetlenség hatályát kiterjesztette a szabadalmi tanács, az 1896 : XXVI. t.-c. 6. §-a pedig a közigazgatási bíróság tagjaira. Végre az 1899 : XV. t.-c. 166. §-a megvalósította a relatív választhatatlanság gondolatát a bírákra, ügyészekre, főszolgabírákra és szolgabírákra a működési területükre kiterjedő választókerületben. Mindezek a rendelkezések azonban nem orvosolták a legnagyobb hiányokat, amelyek különösen a gazdasági élet erős fellendülésével váltak szembetűnővé. Megkezdődött a képviselők erős közgazdasági tevékenysége, minthogy annak az összeférhetetlenség szempontjából kellő mederben tartására az 1875 : 1. t.-c. 2. §-ának rendkívül hiányos szabályai (b., c. és d. pontok) csak igen kis mértékben vetettek gátat. A folyton szaporodó pénzintézetek, vasúti és egyéb vállalatok a képviselők gazdasági tevékenységének biztos teret nyitottak és ez természetesen tápot adhatott olyan tekintélyromboló feltevésnek, hogy a képviselők ezeket a gazdasági pozíciókat képviselői működésük jutalmául vagy befolyásolására, esetleg képviselői befolyásuk érvényesítése céljából kapják. Az állam megindult iparpártolási tevékenysége (1881 : XLIV. t.-c.) különféle vállalatok segélyezése és a közszállítások az állam gazdasági hatalmát és a gazdasági élet függő helyzetét rendkívül erősítették és mind több alkalmat nyújthattak arra, hogy képviselők a kormánynál befolyásukat magánérdek javára érvényesíthessék. Az ebben a lehetőségben rejlő veszélyeket sokan felismerték s egyes konkrét — semmiesetre sem általánosítható — eseteket ostorozva, egyre többen emelték fel szavukat a parlamenten belül és kívül a törvényhozás tagjai függetlenségének, önzetlenségének és a közéleti tisztaságnak megóvása érdekében. 50 ) A magyar közjogi és politikai irodalom addig nem foglalkozott Önállóan a parlamenti összeférhetetlenség kérdésével. Az 1897. év ebben a tekintetben azonban örvendetes változást hozott, amennyiben több röpirat terelte reá a közvélemény figyelmét. Ezek közül legalaposabb Várnai Sándor tanulmánya : «A képviselői összeférhetetlenség elvei és gyakorlata» címmel (64 lap), amely az országgyűlésről szóló nagyobb mű részletének készült és részben a kérdés történetével foglalkozik (5—33. lap), részben az 1875 : 1. t.-c. alkalmazása során a gyakorlatban felmerült vitás kérdésekkel (34—64. lap). Fabricius : «Az összeférhetetlenség» c. 43 lapos röpiratában a túlságos szigorúság ellen kíván hangulatot kelteni. Említendő még Emericus tanulmánya: «A magyar parlament tekintélye» (23 lap), amely szintén a túlságos szigorúság ellen foglal állást, a hivatali és gazda-, «») Az 1886: XXI. t.-c. 50. §-a ós az 1886: XXII. t.-c. 57. §-a közben az érdekeltek működési jogát kizárja a törvényhatósági bizottság és községi képviselőtestület közgyűlésein. ?°) V, ö. Fürst Dezső d,r, : A képviselői összeférhetetlenség, Magyar Közigazgatás, 1931. ápr.—júi.
