Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 239 De a jogszabályok zsinórmértéke az átlagos embert mégis irányítja, a közerkölcsiség további lazulásának gátat vethet és így jótékony hatása a tapasztalatok szerint rendszerint megvan. Az említettek alapján nyilvánvaló, hogy az összeférhetetlenség elsősorban erkölcsi és csak másodsorban jogi fogalom. Előbbi értelemben az összeférhetetlenség a társadalom értékítélete abban a tekintetben, hogy a közfunkcionárius nem vált-e alkalmatlanná vagy méltatlanná szerepére. Vannak korok, amikor ez az értékítélet nagyon szigorú és minden jogi támasz nélkül is elég erős az összeférhetetlenség kiküszöbölésére. A közvélemény ilyenkor erkölcsi nyomásával elsöpri azokat, akik álláspontjának nem vetik magukat alá önként. Viszont vannak korok, mikor a közvélemény szigora és ereje ellanyhul és a közéleti tisztaság biztosítására jogszabályokat kell alkotni. A visszaélés azonban keresi a jogszabályok réseit és tetszetős formulákat dolgoz ki a saját igazolására. Ezért az összeférhetetlenségi jog fejlődése igen jellegzetes képét adja a politikai és társadalmi erkölcs alakulásának. > Az összeférhetetlenség erkölcsi és jogi fogalma nem mindig egyezik. Minthogy a jog csak formába szokta önteni a már kialakult társadalmi ítéleteket és ezt is igen sokszor csak késedelmesen, a visszaélések elszaporodása esetében feltámadt közhangulat nyomása alatt teszi: a jogi fogalom rendszerint szűkebbkörű az erkölcsinél. Ilyenkor találó a római jog szemlélete : non omne quod iustum honestum est; vannak helyzetek, amelyeket a közvélemény összeférhetetlenségnek ítél anélkül, hogy álláspontját a jog formái közt érvényesíthetné. Viszont előfordulhat, hogy a jog által tiltott helyzeteket a közvélemény nem kifogásolja, illetőleg elnézi. Mindkét esetben arra kell igyekezni, hogy a jogi és erkölcsi fogalom hiányzó összhangja helyreálljon. Sőt az is előfordulhat, hogy a jog a közvélemény értékítéletét formába önti ugyan, de ahhoz nem fűz szankciót; így például az 1901 : XXIV. t.-c. a képviselők ingyenes kijárására nézve. Ilyenkor van a jog által is megerősített tilalom, annak be nem tartása azonban nem eredményezi a közfunkciótól való eltiltást ; azaz ilyenkor tulajdonképpen csak erkölcsi szabállyal van dolgunk és jogilag összeférhetetlenségről nem beszélhetünk. E fogalom jogi értelméhez ugyanis az állás elvesztése vagy foglalkozás eltiltása feltétlenül hozzátartozik. A magyar jog az összeférhetetlenség szót csak a közfunkcionáriusok egy részénél használja. így már az 1875 : I. törvénycikkben az országgyűlési képviselőkre, később a főrendiházi, illetőleg felsőházi tagokra, a törvényhatósági bizottsági tagokra, a köztisztviselőkre, stb. Sok esetben a jogszabályok az összeférhetetlenség szót nem is használják, de az azokban foglalt rendelkezés kétségtelenül összeférhetetlenséget jelent; így a közjegyzőknél, ügyvédeknél 5 ) stb. Összeférhetetlenségről szoktunk beszélni a társadalmi, egyházi és. gazdasági élet egyes visszásságainál is. Abban is eltérnek a jogszabályok, hogy a közfunkcionáriusok egyes csoportjainál az összeférhetetlenség csak az egyik alap a funkció elvonására. így a köztisztviselőnél fegyelmi vétség gyanánt szerepelhet többek közt az is, ha az összeférhetetlen helyzetet nem szünteti meg. A felsőházi tagokra az összeférhetetlenséget még nem szabályozták, de a tagság elvesztésének okai meg vannak állapítva s azok közt összeférhetetlenségi természetűek is vannak. Viszont az országgyűlési képviselők ezt a minőséget általában csak összeférhetetlenségi eljárás alapján veszíthetik el és azért náluk összeférhetetlenségnek neveznek olyan megszűnési okokat is, amelyek a fogalom eredeti körébe nem tartoznak. Sőt a képviselőknél összeférhetetlenségnek mondják kivételesen azokat a tiltott helyzeteket is, amelyek 5 ) Az 1874 : XXXIV. t.-c. 10. §., 1874 : XXXV. t.-c. 3. §., stb.
