Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-163. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

182 163, szám. Eszükbe sem jut, hogy onnan vegyenek, ahol van. Ennek az új szanálásnak a terheit is ráhárítják a legszegényebbekre. Őrültség, amit tesznek és őrültségüknek nincs határa. Nem látják meg, vagy tán nem is akarják meglátni, hogy ezzel az új szanálási politikával koldusbotra juttatnak ebben az országban minden dolgozó vagy dolgozni akaró embert. És koldusbotra juttatják az országot is, amely ebből a válságból nemhogy kiemelkedne, hanem még mélyebbre süllyed bele. Vegyék tudomásul, hogy senkit ebben az országban meg nem nyugtat, hogy újra elkezdik a nyomorenyhítő akciót. Az országot még az sem nyugtatja meg, hogy ennek a nyomorenyhítő akciónak az élére előkelő hölgyeket állítanak. Az ország éhező népe nem koldúslevesre éhes. Nem uraságoktól levetett ruhákkal akarja betakarni meztelen testét a rongyosak tömege. Emberséges és el nem vitatható jussát akarja itt mindenki, akit a kormány eszetlen politikája kivert az életből. Minden tótágast áll és ezt a belső nagy rendetlenséget, az emberi létnek ezt a még sohasem tapasztalt bizonytalanságát, a biztonságnak ezt az őrületbe kergető hiányát, a pusztulásnak idegeket tépő sikoltását akarják elleplezni, elhallgattatni ócska frázisokkal? Papirosvégzésekkel akarnak gátat emelni a megindult végzet áradása elé? Minő botorság ! Ma megint vakok kormányoznak, akárcsak a háború előtt és a háború alatt. Ma megint elmulasztják az úgynevezett történelmi pillanatot. Ma megint a véletlen szerencsére várnak, amely sohasem érkezik meg, mert a történelem könyörtelen logikája nem ismer véletleneket, hanem csak törvényszerű okozatokat, amelyeket idejekorán meg lehet előzni, de elmulasztván a megelőzés szerencsés cselekedetét, elhárítani többé nem lehet. . . De megelőzni ? ! ök ? ! Éppen ellenkezően ! A régi hibákat és bűnöket újakkal tetőzik. Hogyisne ! A lejtőn nem lehet megállni. A süllyedésnek is megvan a maga logikája. Ez a kormányzat, amely ide juttatta az országot és népét, képtelen arra, hogy visszaforduljon a végzetes útról, hiszen önmagát kellene megtagadnia. Ez a kormányzat pedig mindent megtagadhat, de önmagát soha ! A gazdasági és pénzügyi válságot, amelyet hatalmi önzésükkel, tudatlanságukkal és politikai vakságukkal idéztek föl, ugyanennek az önzésnek, tudatlanságnak és vakságnak szörnyszülött szükségrendeleteivel akarják letakarni. Valóban méltó hozzájuk, hogy amíg ezt az országot romlasztó munkát végzik, csöndet akarnak maguk körül. * A parlament kapuit bezárták. A válságbizottság üléseit titkosnak nyilvánították. A gyűléseket betiltják. Némává kényszerítik a népet, hogy hangot ne adjon, segítségért kiáltani se tudjon. Azt hiszik, hogy a megnémított országgal azt tehetik, amit akarnak. Tévednek !» A fent megjelölt hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be, mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1914 : XIV. t.-c. 35. §-a értelmében Weltner Jakabot, mint a lap felelős szerkeszt tőjét terheli a sajtójogi felelősség. E cikk egész szövege, de különösen a fent idézett részekben foglalt tényállítások és kifejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes hatásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenők, célzatuknak megfelelően a szenvedélyek felkeltésére és a gyű* lölet kiváltására alkalmasak és így a Btk. 172. §-ába ütköző, annak 2. bekezdése