Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról
644 114. szám. hagyni a kérdés pénzügyi oldalát sem. Az országos szerv közpénzekből fog fenntartatni, amelyek bizonyos szerény kereteket nem fognak meghaladni s amelyekkel a legtakarékosabban kell bánni. A takarékosságnak pedig elemi követelménye, hogy olyan feladatokat, amelyeknek ellátására megfelelő, esetleg csekély áldozattal fejleszthető szerveink vannak, ne bízzunk olyan szervre, amelynek erre a feladatra előbb nagy költségek árán be kellene rendezkednie. Van a kérdéseknek egy csoportja, amelybe azok a különböző gazdasági, műszaki stb. problémák tartoznak, amelyek már tanulmányozás, előkészítés alatt állanak s amelyekkel az állam a maga szakértőit, kísérleti telepeit stb. már foglalkoztatja. Nyilvánvaló, hogy ezek tekintetében is teljesen elhibázott lenne, ha párhuzamosan az állam tevékenységével az országos szerv is foglalkozni akarna ilyen kérdésekkel. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy vannak kérdések, amelyeknek a legközelebbi jövőben törvényi szabályozása van tervbe véve s amelyeket nehogy ezzel a törvényi szabályozásnak elébe vágjunk, nem kívánatos az országos szerv feladatkörébe utalni. Ilyen kérdés például a gazdasági célú kiállítások ügye, amelynek törvényi szabályozása során kell majd megállapítani azt, hogy az országos szerv minő keretek között foglalkozhatik ipari kiállítások rendezésével. Önként értetődő követelmény az is, hogy az országos szervnek lehetőleg kímélnie kell azt a tevékenységi kört, amelyet bizonyos szakmai érdekek szolgálatára létesített országos jellegű érdekképviseleti testületek maguk elé tűztek, mert az ilyen tevékenységi körnek érintése súlyos egyenetlenséget eredményezne, az országos szervnek pedig ezt mindenképpen el kell kerülnie. A törvényjavaslat az országos szerv feladatainak megállapításánál mindezekre a szempontokra figyelemmel volt s mind e mellett olyan széles tevékenységi kört jelöl ki, hogy annak komoly ellátása nagy munkát fog igényelni és messzemenő fejlődési lehetőségeket érhet el. A kijelölt feladatok mindegyike nagy elmélyedést, sokoldalú tanulmányt, a gazdasági élet alapos ismeretét, az iparossággal való állandó szoros érintkezést, rátermettséget, gyakorlati érzéket, széles tapasztalatokat és gazdag tudást igényel. Csak ezekkel a követelményekkel felvértezve foghat az országos szerv feladatainak olyan ellátásához, aminőt el lehet és el kell várni attól a szervtől, amely mögött az ország kézműves iparossága sorakozik. Nem az ad az országos szervnek súlyt, hogy hány pontban vannak feladatai felsorolva. Nem a feladatok beláthatatlan sorára, hanem arra kell törekedni, hogy olyan feladatok jelöltessenek ki, amelyeknek betöltésére alkalmas az or ^s szerv, amelyeknek ellátásához közérdekek fűződnek s amelyeket n • 9. , óz. Amint ä 37. §-nál említést nyert, az országos szerv felépít csak 8bZ ipartestületek szolgálhatnak alapul. Ennek megfelelően a szakasz egyfelől kifejezésre juttatja, hogy az országos szervnek minden ipartestület kötelezett tagja s mindaddig tagja marad, amíg működése meg nem szűnik, másfelől azonban azt is kimondja, hogy az országos szervnek az ipartestületeken kívül sem más szervezetek, sem magánfelek tagjai nem lehetnek. Már az általános indokolás utal arra, hogy a központi szerv fenntartásának terheit nem lehet az iparosságra hárítani. Ezért választotta a törvényjavaslat azt a megoldást, hogy az országos szerv fenntartásának költségeihez az állam évi ötvenezer pengővel, a kereskedelmi és iparkamarák együtt évi huszonötezer pengővel járulnak hozzá, legalább évi huszonötezer pengővel pedig az ipartestületeknek kell a központ költségeihez tagsági díjak címén hozzájárulniuk. A tagsági díjak tekintetében azt a követelményt kell érvényesíteni, hogy mindegyik ipartestület teherbíró képességéhez mért tagsági <h'J a * fizessen. E vég-
