Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról
632 114. szám. A szakasz második bekezdésében jut kifejezésre az a fontos alapelv, hogy az ipartestület bevételeit csak a törvényben megállapított feladatainak ellátásával egybekötött kiadások fedezésére fordíthatja. Az ipartestület vagyonjogi életműködése ugyan szabad mozgást tesz kívánatossá, mégis szükséges bizonyos határvonalnak megállapítása, amelyen túl ingó és ingatlan vagyon szerzése, elidegenítése és terhes jogügyletek kötése külön alakszerűségekhez van kötve. A határvonalnak élesnek és minden tévedést kizárónak kell lennie, mert az ügylet érvényességi kellékéről van szó és az előírt alakszerűségek be nem tartásából folyó semmiségekre nemcsak az ipartestület, hanem adott esetben a vele szemben álló ügyleti fél is hivatkozhatik. Az említett határvonalnak megállapításánál legmegfelelőbb az ipartestületi tagsági díjak egyévi összegének meghatározott és elég magas hányadát venni alapul. Az összes ipartestületekre érvényes fix összegnek megállapítása az ipartestületek anyagi helyzete tekintetében fennálló nagy különbségekre való tekintettel nem lenne helyes. Mindezek figyelembevételével a szakasz előírja, hogy a tagsági díjak egyévi összegének negyedrészét meghaladó értékű ingó vagy ingatlan vagyon szerzéséhez, elidegenítéséhez és az említett összegen felül terhes jogügyletek kötéséhez szükséges, hogy azt az ebből a célból egybehívott közgyűlésen határozatképes számban megjelent ipartestületi tagoknak legalább kétharmada határozattá emelje és az ipartestület felügyelő hatósága jóváhagyja. A 21. §-hoz. A szakasz az ipartestület elnökének, akadályoztatása esetén az elöljáróság által kijelölt alelnöknek teszi feladatává, hogy az ipartestület egész ügyvitelét irányítsa, ellenőrizze és az ipartestület személyzetének munkájára is ügyeljen. Igen kívánatos, hogy az ipartestületek elnöki, alelnöki székét nemcsak nagyobb ipartestületeinknél, hanem a kisebbeknél is olyan egyének töltsék be, akik ipari pályájukon szerzett tapasztalataik és gazdasági ismereteik alapján ezt az irányító munkakört el tudják látni, akik meg tudják állapítani a jelentkező bajok okát s az elhárításukra vagy enyhítésükre igénybe vehető eszközöket s a helyzet tiszta megítélésével sok izgalomnak tudják elejét venni. A cél az, hogy az ipartestületi ügyek vezetése, irányítása az elnök kezében legyen, aki az iparosság bizalmának letéteményese. Ez felel meg az önkormányzat követelményeinek s ezekkel nem lenne összeegyeztethető és nem lenne előnyös, ha az elnök tisztán reprezentatív szerepet töltene be, a tényleges vezetés pedig a jegyző kezébe menne át. A 22. §-hoz. Az ipartestületi tagsági kényszer általánossá tétele szükségképpen maga után fogja vonni azt, hogy az ipartestület székhelyétől távolabb fekvő községek iparosait is az ipartestület kötelékébe- kell belevonni. A távolság á székhelytől messzebb eső községek iparosainak az ipartestülettel való közvetlen érintkezését nagyon megnehezíti és esetleg lehetetlenné teszi azt, hogy az ipartestületet ezek a tagjai ügyes-bajos dolgaik ellátása céljából közvetlenül felkeressék. Gondoskodni kell tehát arról, hogy az ilyen esetekben oly külön szerv legyen létesíthető, amely az említett érintkezést megkönnyíti és az ügyek elintézését lehetővé teszi. Ebből a célból a szakasz módot nyújt arra, hogy az elöljáróság az ipartestület székhelyétől távolabb eső községben lakó ipartestületi tagok közül megbízottakat választhasson, akik az elölj árósági üléseken a szükséghez képest megjelennek s a reájuk bízott teendőket ugyanazzal a felelősséggel végzik, mint az ipartestületnek azok a közegei, akiknek munkakörébe tartozik egyébként a kérdéses teendők ellátása. A megbízottaknak választását azért bízza a törvényjavaslat az elöljáróságra, mert ennek kell a megbízottakkal együtt dolgoznia s így fel lehet tenni, hogy az elöljáróság azokat az iparosokat fogja megbizottakul választani, akiket erre a
