Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

628 114. szám. lehet ebben a vonatkozásban figyelmen kívül hagyni. A beteg, az elaggott, egyáltalán a csökkent, munkaképességű iparosnál elkerülhetetlen követelmény lehet az, hogy segédet alkalmazzon. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a segéd alkalmazása nem szolgáltathat alapot arra, hogy az iparos magasabb tagdíjat fizessen. Ha valamely társadalmi vagy más célú szabad egyesületnél, amelybe a tagok szabad elhatározásuk alapján lépnek be, a tagsági díjak megállapítása a tagok teherbíró képességének figyelmen kívül hagyásával történik, az ellen nem lehet észrevételt tenni. Ha ellenben olyan testületről van szó, amelybe törvényi rendelkezés folytán bizonyos egyéneknek be kell lépniök és benn kell maradniok, akkor elengedhetetlen követelmény, hogy a tagdíjak megállapítása és kivetése igazságos legyen. Elengedhetetlen követelménynek kell ezt az ipartestületeket illetően az 1884. évi ipartörvényben foglalt szabályozás alapján is tekinteni, mert a kisebbséggel szemben, valamint egyéb vonatkozásokban ez a szabályozás is a tagsági kényszert érvényesíti. Még inkább el kell azonban ismerni ezen követelmény érvényesítésének szükségességét a tervbe vett új szabályozás keretében, amely a tagsági kényszert az egész vonalon teljes mértékben érvényesíti. Ä szakasz második bekezdése abból a célból, hogy a helyes progresszió érvényesítését, biztosítsa, előírja, hogy a tagsági díjak mérvét minden ipartestület legalább négy, fokozatosan emelkedő díjtételben köteles megállapítani. Ezeket a díjtételeket minden ipartestület szabadon állapíthatja meg, attól a követelménytől eltekintve, hogy a díjtételeket, olyképpen kell megszabni, hogy a tagsági díjakból eredő bevételek a rendelkezésre álló egyéb bevételekkel együtt lehetővé tegyék az ipartestületeknek azt, hogy a törvényben előírt feladataiknak és kötelezettségeiknek megfelelhessenek. Ez az egyébként önként értetődő és feltétlenül érvényesítendő követelmény szabja tehát meg azt, hogy az említett díjtételeket minő keretekben kell megállapítani. Abból a célból, hogy ez a követelmény érvényesíthető legyen, módot kell? teremteni arra, hogy azokban az esetekben, amelyekben az említett díjtételeket az egyik vagy másik ipartestület nem megfelelően állapítja meg (konkrét esetekben nyilván csak arról lesz szó, hogy a díjtételek túl alacsonyan s a progresszió érvényesítésének figyelmen kívül hagyásával állapíttatnak meg), a díjtételek hivatalból felemelhetők legyenek. Erre a törvényjavaslat 34. §-a a kereskedelemügyi minisztert hatalmazza fel. Ezt. a felhatalmazást mellőzni nem lehet, mert a díjtételek helyes megállapításától függ az ipartestületek eredményes működéséhez szükséges anyagi alap biztosítása. Azt a kérdést illetően, minő módon lehet biztosítani azt, hogy a tagsági díjak kivetése igazságos legyen, a törvényjavaslat abból indul ki, hogy ezt leginkább azáltal lehet elérni, ha a tagsági díjakat az ipartestületek vagy a tagjaik által űzött képesítéshez kötött ipar után az ipartestület működése területén előírt általános kereseti adó alapjának vagy az ott folytatott képesítéshez kötött ipar jövedelmezőségének és az abban foglalkoztatott alkalmazottak számának alapulvételével vetik ki évről-évre. Megfelelőbb alapot a tagsági díjak kivetésére nem lehetett találni. Különösen el kellett ejteni a tagsági díjaknak az egyenesadók bizonyos százalékában való megállapítását, mert az egyenesadók százalékolása a szükségszerű nagy százalékkulcs miatt, különösen a kisembereknél, kedvezőtlen benyomást keltene és adópolitikai szempontokból sem engedhető meg. A 10. §. harmadik bekezdése a most jelzett szempontoknak megfelelően szabályozza a tagsági díjaknak kivetését, amelyet vagy a tagok által űzött képesítéshez kötött ipar után előírt általános kereseti adó alapjának vagy az ipar jövedelmezőségének és az iparban foglalkoztatott alkalmazottak számának figyelembe-