Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról
114. szám. 619 II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. I. Fejezet. Ipartestületek. Az 1. §-hoz. Az 1. §-ban jut kifejezésre az ipartestületi reform leglényegesebb céljainak egyike, nevezetesen az, hogy az ország területén képesítéshez kötött ipart űző összes iparosokat ipartestületbe kell tömöríteni s ebből a célból az ipartestületi szervezetet abban a mértékben, aminőben azt a viszonyok lehetővé teszik, de legkésőbb öt év alatt ki kell építeni. Ez a rendelkezés azt célozza, hogy az ipartestületek fenntartásának terhei többek között legyenek megoszthatók és könnyebben legyenek viselhetők, maguk az ipartestületek pedig szélesebb anyagi alapokra helyezhetők és megerősíthetők legyenek. Ezenkívül annak a célnak az elérését is szolgálni kívánja, hogy az ipartestületek nevelő, irányító, támogató munkájukat azokra az iparosokra is kiterjeszthessék, akik eddig ipartestületi köteléken kívül maradtak s nem válhattak részeseivé annak a szellemi közösségnek, amelynek megteremtése és ébrentartása az ipartestületek elsőrendű feladata. Az általános indokolás utal azokra a nehézségekre, amelyekkel az ipartestületi hálózatnak tervbevett kiépítése szemben találja magát. Ezekre a nehézségekre való tekintettel a törvényjavaslat öt évben állapítja meg azt az időt, amely alatt az ipartestületi hálózat kiépítését be kell fejezni. Utal az általános indokolás arra is, hogy ez a kiépítés még nem biztosítja erőteljes testületi élet kifejlődését. Az ipartestületi élet csak ott lehet élénk, ahol erős ipar van. A gyér lakosságú, szétszórt községekben, amelyek az év egy részén alig járható utakkal vannak egybekötve s amelyek a legszerényebb vidéki ipari központtól, sőt egymástól is távol esnek, a tanyai rendszerű községekben, amelyeknek lakossága igen nagy területeken elszórtan és egymástól elszigetelve él, a kedvezőtlen körülmények folytán nem fejlődhetett ki erőteljes ipar. Az ilyen községek iparosaiban a szakmabeli érintkezés, az ipartestületi szervezkedés szükségességének érzete csak nehezen fejlődhetik ki s erősödhetik meg annyira, hogy annak hatása alatt készséggel vállalnák az ipartestületek fenntartásával járó terheket. Utal az általános indokolás arra.is, hogy az ilyen szétszórt helyek iparosai között nehezen lesz biztosítható az iparosságnak az a közreműködése is, amely az ipartestületi ügyek intézéséhez szükséges. Amikor a törvényjavaslat mégis ezt az irányt választja, ezt abban az feltevésben és várakozásban teszi, hogy a fejlődés lehetőségei szétszórt, gyér lakosságú községeink előtt is meg fognak nyílni, utaik kiépítésével a közlekedés könnyebbé válik s ezzel iparuk is fejlődésnek indul. Az így várható fellendülés pedig az ilyen községek ipartestületeinek életére is kedvező hatással lesz. Az ipartestületi hálózat tervbevett kiépítése egyrészt új ipartestületek alakítását, másrészt a meglevő ipartestületek működése területének megváltoztatását, 78*
