Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről
112. szám. 585 igénybe és akkor is, ha azokat kilátástalanságuk miatt esetleg nem is szándékozik igénybe venni. A javaslat a valóságos vagyoncsökkentéssel a színlegeset egy fokra helyezi. Ide esik dolgoknak elrejtése, félretétele, mindennemű vagyonalkatrésznek eltitkolása, vagyoni terhek koholása, stb. Az ekként elvont vagyonérték megmarad ugyan az eddigi tulajdonosnak, de elvész a hitelezők kielégítésének szempontjából. A javaslat szövege azonban az adóst nem korlátozza az okvetlenül szükségesnél nagyobb mértékben a saját vagyonával rendelkezésben. A rendelkezési jognak korlátozása először is csak a kielégítési alapul szolgáló vagyonra vonatkozik, tehát nem arra a vagyonrészre is, amelyet a végrehajtási jog szabályai értelmében nem lehet lefoglalni, sem az adós vagyonának olyan alkatrészére, amelyhez a hitelezők különben sem férhetnének, pl. olyan külföldi államban van elhelyezve, amely nekünk magánjogi jogsegélyt nem nyújt, úgyhogy az ilyen vagyonrésznek csökkentése nem csorbíthatja a hitelezők kielégítési érdekeit. A jogtalanul kifejezést ugyanabban az értelemben használja a javaslat, mint az számos más büntetőjogi tényálladékban is előfordul. A javaslat e kifejezés használatával arra utal, hogy vannak és lehetnek jogszabályok, amelyek bizonyos feltételek mellett feljogosítják az adóst a törvényben általában eltiltott cselekmény véghezvitelére. A javaslat a büntethetőségnek ezeket a korlátait nem kívánja érinteni és a jogtalanul szót, mint tényálladéki elem eztekre a kivételt alkotó jogszabályokra nyomatékkal hívja fel a törvény alkalmazásával foglalkozók figyelmét. A hitelezők kielégítési alapjának szándékos megcsorbítására pl. kifejezetten jogot ad a kényszeregyességi rendelet 20. §-ának utolsó bekezdése, amely szerint az adósnak szabad rendelkezésre igénye van oly összegre, amely a saját és ama személyeknek tartására szükséges, akiket ő jogszabálynál fogva eltartani köteles. Az adósnak kétségtelenül a kényszeregyességi eljáráson kívül is joga van a maga és hozzátartozóinak megfelelő eltartására szükséges összegek felhasználására. Ezenfelül is megszüntetheti a, vagyoncsökkentő cselekmény jogellenességét, pl. a végszükség (Btk. 80. §.), vagy a hitelezőknek beleegyezése stb. Az adósnak lehető szabad mozgását, valamint a büntetendő és a nem büntetendő eseteknek minél világosabb szétválasztását biztosítja a javaslat, akkor is, midőn a cselekmény büntethetőségéhez határozott eredményt kíván meg : a hitelező kielégítésének meghiúsulását vagy csorbulását és azt is, hogy a tettes szándéka kiterjedjen erre az eredményre is. Hatályos jogunk (Btk.-nek 386. és 414. §-ai) célzatot kíván meg e helyett és pedig azt a célzatot, hogy az adóst az a cél vezesse, hogy hitelezőit megkárosítsa. Hatályos jogunk fogyatékossága nyilánvaló, amelyen a bíróság csak oly gyakoriat meghonosításával tudott segíteni hogy kimondotta, hogy «a bekövetkezendőnek előrelátott eredményt célzott eredménynek kell tekinteni» (Kúria 9586/1907). Az a körülmény ugyanis, hogy az adós valamely hitelező károsítása céljából cselekedett-e, pusztán szubjektív, lelki tény, gyakran bizonyítási nehézségekbe ütközik, de ezt nem is tekintve az adós cselekményének, rendszerint nem is ez a célja és nincs más kimutatható célja, mint az hogy a saját maga vagy más részére jogosulatlanul vagyoni előnyt biztosítson. A javaslat a károsodásnak valóságos bekövetkezését kívánja meg ahhoz, hogy a cselekményt bevégzett bűntett gyanánt lehessen megbüntetni. Ha ez az eredmény a tettes akarata ellenére elmarad, csak kísérletről lehet szó. Erről is természetesen csak abban az esetben, ha a véghez vitt cselekmény a károsodás előidézésének alkalmas eszköze lett volna, míg a büntethetőség határán kívül esnek azok az eseteK, amelyekkel az adós ugyan vagyonának elvonását célozta de ennek az eredménynek elérésére abszolúte nem alkalmas módon. A hitelezők károsodásának szándékosnak kell lennie Még kísérletként sem Képv. iromány. 1931—1936. I. kötet. 74
