Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről

582 112. szám. növelésének eszközéül fel lehetne még venni a valótlan követelés elleni védekezés szándékos elmulasztását, a valódi, de bírói úton nem érvényesíthető követelés kifizetését, bírói úton érvényesíthető, vagy külön kielégítésre vagy kedvezményes elbánásra igényt adó követelés gyanánt valótlanul való feltüntetését, követeléseknek a törvény kijátszása végett — bár érvényesen, de gazdasági szempontból nem indokolt alapon — való létesítését, stb. Azonfelül elgondolható a vagyoncsökkentésnek olyan bonyolult vagy burkolt módjai, amelyeket előre tüzetesen körül sem lehet írni. Például fizetésképtelenség előtt álló részéről új vagyonalkatrészek szerzése, értéküknél drágábban, stb. Mindezekből kitűnik, hogy a törvényben a vagyoncsökkentés módozatainak felsorolása nem kielégítő, kimerítő felsorolás megszerkesztése alig lehetséges és azt kényszerűen valamennyi elkövetési módozatot egyaránt felölelő, általános meghatározással kell helyettesíteni. 4. Fennálló jogunk a vagyonbukottnak a hitelezőket, bár nem célzatosan, károsító egyes cselekményeit a vétkes bukás vétségének elnevezése alatt foglalja össze és csupán a csődnyitás feltétele alatt bünteti. Az azonos jogi helyzetnek ellenére, ezt a §-t, a 414. §-al ellentétben, a későbbi törvényes rendelkezésekben nem terjesztették ki a csődöt pótló eljárások rendeltetésszerű lebonyolításának eseteire. S ezzel az e §-ban foglalt rendelkezések jelentőségét abban a mértékben fokozták le, amely mértékben a gyakorlati életben a csődeljárás alkalmazási területét az újabb, egyszerűbb lebonyolítási formák érvényesülése megszűkítette. A büntetőjog által védett érdek szempontjából azonban szintén közömbösnek kellene lennie, hogy a vagyonbukott ellen nyitottak-e csődöt, vagy a hitelezők csődeljárás nélkül veszik-e igénybe a vagyonát. Feltéve, hogy beállt az anyagi értelemben vett fizetésképtelenség, s ezzel a hitelezők érdekeinek nagyfokú veszélyeztetése. A vétkes bukás vétségének a Btk. 416. §-ában foglalt meghatározása ellen még azt a kifogást is jogosan lehet emelni, hogy nem domborodik ki az a vezető szempont, amely a §. négy pontjában összefoglalt különböző súlyú és jelentőségű cselekményeket összetartja és ezt a csoportot a csalárd bukási cselekményektől lényegében elválasztja. Ez a szempont abban áll, hogy a cselekményeket olyanoknak tekinti a törvényhozó, mint amelyek által, akár szándékosan, akár gondatlanságból követi el azokat a tettes, gondatlanságból előidézi elsősorban a saját fizetésképtelenségét, és ezáltal másodsorban vagy pedig a fizetésképtelenség után elkövetett cselekményeivel (416. §. 4. pont) közvetlenül — szintén gondatlanságból — a hitelezők károsodását. Ezek szerint szükségesnek látszik a vétkes bukás fogalmi körének szabatosabb, összefoglalóbb megjelölése és a fogalomnak az adós vagyonának likvidálási módjától függetlenítése. 5. A Btk. 417. §-a felelőssé teszi a vagyonbukott kereskedelmi társaság vagy egyesület vezetésével megbízott személyeket, ha a csalárd vagy a vétkes bukás elkövetési cselekményét ők vitték véghez. Ezt azonban igen sok esetben nem lehet bizonyítani, leggyakrabban azért, mert az érdekelteknek sikerült elpalástolni az üzletvitel belső viszonyait és a valóban felelős személyt. Holott kétségtelen, hogy a hitelezőket károsító cselekményekért az üzlet vezetőit mindenképen felelősség terheli, ha másért nem, legalább is a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelesség vétkes elmulasztásáért. 6. A hitelező kárára elkövetett bűncselekménynek a Btk. 386. és a 387. §. eseteiben az adós, a 414. és a 416. §-ok eseteiben a vagyonbukott a törvényben kijelölt tettese. Ennek a rendelkezésnek ki nem elégítő volta a Btk. életbelépte óta rnindinkább nyilvánvalóvá lett, Nem ritka esetben más az, aki a vagyonnal