Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-111. Törvényjavaslat a földbirtokrendezés befejezésével kapcsolatos tennivalók ellátásáról
— i : ; r— - • • 570 111. szám. Ehhez képest a javaslat azokat az ügyeket, amelyek nem a földteherrendezés befejezésével kapcsolatosak, az Országos Földbirtokrendező Bíróság hatásköréből részint a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottságainak, részint pedig a m. kir. földmívelésügyi miniszternek, valamint a kir. bíróságoknak a hatáskörébe utalja. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-koz, A dolog természetéből következik, hogy a járadéktelkeknek vagy ezek haszonélvezetének, valamint a családi birtokokra vonatkozóan létrejött szerződéseknek a törvény által hatósági jóváhagyást igénylő engedélymegadás kérdését, úgyszintén a földbirtokrendezés során juttatott Ingatlanok elidegenítéséhez vagy megterheléséhez szükséges hatósági hozzájárulás kérdését közigazgatási természeténél fogva legcélszerűbb a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottságainak a hatáskörébe utalni, amelyek a helyi viszonyokkal leginkább ismerősek s a kérdés elbírálásához szükséges adatok birtokába legkönnyebben és közvetlenül juthatnak. Ezért, de meg összetételüknél fogva is, legalkalmasabbak arra, hogy a felmerülő kérdésekben a legtárgyilagosabban és szakszerűen határozzanak. A juttatott ingatlanok elvételét és az ily módon vagy bármely más okból megüresedett ingatlanok juttatását ugyanezekből az okokból célszerűnek látszik a közigazgatási bizottságok gazdasági albizottságainak a hatáskörébe utalni. Kétségtelen, hogy ilyen ügyekben hozott határozatok magánjogi érdekeket is érintenek, ezért az egyéni érdekek védelme céljából ajánlatos lenne, ha e határozatok ellen a Közigazgatási Bírósághoz panasznak volna helye. Ilyen rendelkezést azonban nem látszik célszerűnek a javaslatba felvenni, mert ilyen irányú panaszt a vélt sérelmek alapján előreláthatóan oly nagy számban terjesztenének a Közigazgatási Bíróság elé, hogy azok a Közigazgatási Bíróságot eredeti rendeltetésétől s alkotmányjogi feladataitól elvojinak. A közeljövőben egyébként is előreláthatóan sor kerül az alsófokú közigazgatási bíráskodás megszervezésére, amely a Közigazgatási Bíróságot a kisebb jelentőségű ügyektől mentesíteni hivatva lesz s e reform megvalósulása esetében ennek a bíróságnak a hatáskörébe lehet utalni a juttatott ingatlan elvétele és az ingatlan újbóli juttatása elleni panasz elbírálását. Addig is azonban megfelelőnek látszik, hogy a panaszok tárgyában a földmívelésügyi miniszterhez fellebbezés engedélyez tessék. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. 57. §-a értelmében a közigazgatási bizottság albizottságainak határozatai ellen általában fellebbezésnek van helye. A javaslat ezt a fellebbezési jogot nem kívánja megadni az albizottságoknak a juttatás tárgyában hozott határozatai ellen. A juttatás kérdésének bizottsági elintézése már magában véve is biztosítékot nyújt az ügyek megnyugtató elintézésére. Az elvétel kérdésében a földmívelésügyi miniszterhez intézett fellebbezés esetében helytállónak látszik a m. kir. pénzügyminiszter meghallgatását törvénnyel biztosítani, tekintve azt, hogy az államkincstár a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolításával kapcsolatban nagy terhet vállalt magára, az államkincstár érdekének megóvásáról 'tehát gondoskodni kell. A vagyonvált ságföldek elvétele és juttatása kérdésében pedig az államkincstár közvetlenül is érdekelt. Az 1924 : VII. t.-c. 19. §-a és az 1928 : XLI. t.-c. 5. §-a kétséget hagy fenn a tekintetben, hogy a juttatott földet el lehet-e venni a földhöz juttat ott ól nemfizetés, nem kellő meg viselés és üzérkedés esetében akkor is, ha már az ingatlan tulajdonjogát a nevére átírták. A gyakorlat ebben a tekintetben nem teljesen
