Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
63. szám. 305 üzletüket valamelyik szomszédos helységből intézhessék. Meg kell tehát engedni, hogy — ha a körülmények szükségessé teszik — a bíróság a belföldi elítéltet kiutasíthassa az egész vidékről, nevezetesen az elkövetési hely törvényhatóságának, sőt esetleg a szomszédos törvényhatóságoknak területéről is. Az illetőségi községében tartózkodás olyan joga az állampolgárnak, amelytől még büntetésképpen sem lehet őt megfosztani. Ennélfogva belföldit az illetőségi községéből és abból a törvényhatóságból, amelyhez ez a község tartozik, kiutasítani nem lehet. A §. harmadik bekezdése általánosítja a hatályos uzsoratörvény 6. §-ában megállapított mellékbüntetést, annak szem előtt tartásával, hogy az engedélyhez kötött ipar vagy foglalkozás gyakorlása erkölcsi megbízhatóságot tételez fel. Uzsorás szerződésekkel foglalkozás kizárja a megbízhatóságot, másrészt egyes üzletágak (zálogház, korcsmatartás) bő alkalmat nyújtanának az uzsorának kiterjedtebb körben üzésére. Ezért a javaslat megengedi az ilyen ipar vagy foglalkozás gyakorlatától mellékbüntetésképpen egy évtől öt évig terjedhető időtartamra való eltiltást. A bíróság ezt a jogát belátása szerint gyakorolhatja, természetszerűen figyelembe jönnek az eset körülményei és a közérdek szempontjai is. A §. utolsó bekezdése utal a pénzbüntetés alkalmazása tekintetében irányadó 1928 : X. törvénycikkre (az úgynevezett második büntetőnovellára), amelynek rendelkezései s különösen 3. §-a második bekezdésének és 4. §-ának általános szabálya kétségtelenül azt fogja eredményezni, hogy a büntető bíróság úgyszólván minden egyes uzsoraesetben vagy mellékbüntetésül fog érzékeny pénzbüntetést is kiszabni, vagy pedig, ha a büntetés célja azzal jobban elérhető, egyedül megfelelően súlyos pénzbüntetést fog kiszabni. Az uzsorát ugyanis mindig nyereségvágyból és a jogtalan vagyoni haszonszerzés célzatával követik el. Egyúttal — majdnem kivétel nélkül —a pénzbüntetéssel elérhető keresete, vagyona, illetőleg jövedelme is van az uzsorásnak. E szerint a bíróság rendszerint meg fogja állapítani a mellékbüntetés kiszabásának az 1928 : X. törvénycikkben meghatározott feltételeit. A 2. §-hoz. Ez a §. azt a kérdést oldja meg, mennyiben büntethető az a személy, aki a más által kötött uzsorás szerződésből eredő követelést akár közvetlenül- a szerződés alapján, akár átruházás (engedmény stb.) útján megszerzi. E §. szövegezésében világosabban jutnak kifejezésre a büntethetőségnek feltételei, mint jelenlegi törvényünknek lényegében egyező 3. §-ában. A büntethetőséghez szükséges, hogy a követelés megszerzője már a szerzéskor ismerje a követelés uzsorás eredetét és hogy az ily tudatban szerzett követelést vagy maga érvényesítse, vagy azt másra átruházza, vagy reá biztosítékot szerezzen. Az uzsorás követelés megszerzése magában véve még nem esik büntetés alá, habár a szerző fél a szerzéskor ismerte annak uzsorás eredetétemért ez kizárná azt, hogy a sértettnek valamely jóakarója vagy hozzátartozója magához válthassa az uzsorás követelést azzal a célzattal, hogy a sértettet az uzsorás kezei közül kiszabadítsa. Az ily harmadik személyt a javaslat büntetni nem akarja. Büntetéssel csakis azt kell sújtani, aki az uzsorás követelésből hasznot akar szerezni, vagy az uzsoratilalom kijátszására akar közreműködni. Ez a szándék pedig csak akkor jut érvényre, ha a szerző fél a megszerzett követelést érvényesíti is, vagy azt tovább ruházza, vagy reá biztosítékot szerez. Nem büntethető az a jóhiszemű személy sem, aki csak a követelés megszerzése után nyer tudomást a követelés uzsorás volta felől. Az ilyen személyről nem áll az, hogy a követelés megszerzéséver jogtalanul nyerészkedni, vagy az uzsoratilalom kijátszására közreműködni akart volna. Azért tehát azt a személyt, aki Képv. iromány. 1931—1936. I. kötet. 39
