Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

476 1200. szám. 1-ső melléklet az 1200. számú irományhoz. Indokolás „a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szóló 1927: XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS.. I. Minden szociálpolitikának anyagi előfeltétele az eredményes termelés. Pallérozza bár értelmünket a szociális gondolat, az emberi természet érvényesülését egyengető szociális.eszméknek fejlődést sürgető feszítő erejét tompítja annak a racionális szempontnak felismerése, hogy a szociális igazságosság csupán termeléspolitikai adottságok keretében érvényesíthető. Politikám nem a szociális reformnak a politikája, tehát a társadalmi igazságosságot nem a közösség gazdasági szerkezetének módosításával törekszem megközelíteni, mert hiszem és vallom, hogy a magyar gazdálkodásnak nemzetközi viszonylatban szerény méretei mellett, annak a társadalomgazdasági rendszernek szellemében és formáiban kell megtalálnunk a magyar nép fejlettebb szükségletkielégítésének módját és lehetőségét, mely rendszer — a társadalmi fejlődés mai fokán •—a keresztény gondolat által kimunkált civilizációnk sorsközösségében élő társadalmak gazdálkodásának közös életformája. Szociálpolitikám tehát — számolva azzal, hogy a magyarság a környező országok közös gazdasági szisztémájától elütő termelési rendszert nem inaugurálhat, a termelés eredményességéhez fűződő érdekekre állandó figyelemmel törekszik megvédeni és érvényesíteni az embert elgépiesített életkörnyezetében. Minél erőteljesebben hatnak a termelés eredményességét veszélyeztető külső és belső tényezők, annál fokozottabb mértékben kell ügyelnünk arra, nehogy a társacTalompolitikai célt közvetlenül szolgáló valamely eljárás, közvetve a nép megélhetését kockáztató jelenségeket váltson ki. Szociálpolitikai tragikum, hogy a közület embervédelmi tevékenységének feladatköre és a reáutaltak száma a dolgok logikája szerint akkor bővül, midőn a gazdálkodás viszonyainak romlása okán a közületek pénzügyi erőforrásai az ember védelemnek normális viszonyokra méretezett hálózatát is csak nehezen táplálják. A modern társadalomnak bonyolult életrendszerében mindenhol emelkedő költségekkel érvényesülő társadalompoliti-