Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában

472 1200. szám. 1907 : XIX., valamint az 1927 : XXI. törvénycikkeken alapuló igényeket e törvényektől eltérő módon rendeleti úton szabályozza. 23. §. Az 1928 : XL. t.-c. 1, §-ának (i) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép : «(i) Öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításra kötelezettek ugyanazok a vállalatok, üzemek, hivatalok és foglalkozások, amelyek betegségi biztosítási kötelezettség alá esnek (1927 : XXI, t.-c. 1. §-a).» 24. §. Az 1928 : XL. t.-c. 10. §-a (i) bekezdésének 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép : «4. az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének és a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézetnek tisztviselői és egyéb alkalmazottai;» Az 1928 : XL. t.-c. 10.,§-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép : «(3) Az (1) bekezdés 1—5. pontjaiban említett azoknak a tisztviselőknek és egyéb munkavállalóknak, illetőleg igényjogosult hozzátartozóiknak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló ellátását, akik a nyugellátási szabályok szerint nyugellátásra igényt nem tarthatnak, a m. kir. minisztérium — e törvény határozmányainak szem előtt tartásával — rendeleti úton szabályozza. A m. kir. minisztérium rendelete az (1) bekezdés 1—5. pontjaiban említett munkavállalók egyes csoportjaira az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség alóli mentességet megszüntetheti és elrendelheti, hogy az e csoportokba tartozó munkavállalókat öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére a vonatkozó általános szabályok alkalmazásával az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél kell biztosítani.» 25. §. Az 1928 : XL. t.-c. 36. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép ; «36. §. Ennek a törvénynek szempontjából valamely vállalat művészszemélyzetének állandó fizetéssel alkalmazott az a tagja rokkant, aki a rokkantjáradékra való igényének bejelentése előtt közvetlenül eltelt három év alatt művészi tevékenységgel megszerzett átlagos keresetének felét szellemi képességének vagy testi erejének hanyatlása miatt művészi tevékenységgel nem tudja megkeresni.» 26. §. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter felhatalmazást kap az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást ellátó intézetek Önkormányzatának meghallgatása után annak rendeleti szabályozására, hogy az öregség, rokkantság, Özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás tárgyában megalkotott 1928 : XL. t.-c. alapján szerzett várományok nyilvántartása a jelen szakaszban alább megjelölt három nyilvántartási lehetőség közül minő eljárással történjék. 1. Várománylaprendszerrel, amely esetben : a) A váromány akkor is feléled, ha a megszűnését követő évben a biztosítottért legalább huszonhat heti járulékot kiróttak, illetőleg — önkéntes biztosítás esetében — megfizettek, vagy ha a biztosított a váromány megszűnése után keletkezett új biztosítási viszonyában a törvényes várakozási időt betölti. b) Az 1928 : XL. t.-c. 23. §-ának (2) bekezdésében a «leróni» kifejezést «kiróni», 45. §-ában a «leróttak» szót «kirótták», 50. §-ának (2) bekezdésében és 63. §-ának (2) bekezdésében, 69. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint 70. és 71. §-ában, továbbá 129. §-ának (1) és (2) bekezdésében a «lerótt» megjelölést a «kirótt», 51. §-ában és 68. §-ának (3) bekezdésében a «befizetett» szavakat a «kirótt», 68. §-ának (1) bekezdésében a «ténylegesen befizetett» kifejezést a «kirótt», 130. §-ának {1) bekezdésében az «egybegyűlt» kifejezést a «kirótt», 130. §-ának (1) bekezdésében pedig a «rót-