Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1171. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó űtján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

1171. szám. 283 1171. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! A budapesti kir. főügyészség 2.552/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 3.416/1—1931. sz. megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen eljárást indított a «Népszava» politikai napilap 1930. évi december hó 21-iki számában «A rokkant kér dés» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt : «Az nem ejti aggodalomba a miniszter urat, hogy a rokkantak, elesett magyar katonák özvegyei és árvái a világ legszerencsétlenebb és legelhagyottabb páriái, éheznek, rongyoskodnak és a tüdővész martalékai, akkor, amikor itt az országban ... Nem ! nem folytatom. » «Szükség sincs erre, hisz minden írásnál és beszédnél izgatóbb és lázítóbb az az embertelen elbánás, amelyben mi magyar hadirokkantak, özvegyek és árvák részesülünk !» «Az illetékes kormánykörök ígérgetéseinek évtizede elmúlt és a rokkantak, teljesen lerongyolódva és kiéhezve, úgy látják, itt az ideje, hogy új táborba szálljanak !» «Nincs hatalom, amely ezt az éhségtől és a megalázások sorozatától demoralizált tömegét a rokkantaknak mégegyszer — bármilyen ígéretekkel is —- az ígéretek madzagjára köti ! Nem bírják tovább önfegyelemmel akkor, amikor ők és gyermekeik éheznek és a másik oldalon gazdag, a háborúból győztesen kikerülő államokat is megszégyenítő tobzódásban, pompában élnek és a rokkant katonákra még csak rá se tudnak nézni, azokra a katonákra, akik egyszer már demorahzálódtak az éhségtől a fronton és akik a keresztény és nemzeti megújhodásunk idején is túlontúl kiérdemelték a nyomorgás becsületrendjét ! » «Persze ön nem tudja, — honnan tudná — milyen érzés az, amputáltan, vagy vakon, üres gyomorral rongyosan ülni és reménytelenül várni a jólszituált polgárok ötletszerű koldus filléreit !» 36*