Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1124. A m. kir. belügyminiszter jelentése az Önkormányzati Testületek Kárpótlási Vagyonának 1929. évi kezeléséről

â 1124. szám. I. Az Ö. T. K. V. megalakításának alapjául szolgált nemzetközi egyezmények. A trianoni szerződés 194. cikke szerint az egykori Osztrák-Magyar Monarchia tartományainak, községeinek, más autonóm helyi hatóságainak birtoka és tulajdona, fizetés, azaz ellenszolgáltatás nélkül annak az utódállamnak válik tulajdonává, amelynek területére az új határok szerint esett. A 256. cikk viszont azt mondja ki, hogy külön egyezmények fogják szabályozni azoknak a javaknak az elosztását, amelyek közösségeknek vagy olyan erkölcsi köztestületeknek vannak birtokában, amelyek tevékenységüket a szerződés szétdarabolta területen gyakorolták. Ennek a szabályozásnak a keretében, az alapok és alapítványok megosztásáról folyt nemzetközi tárgyalások során, a belügyminiszternek az a képviselője, akit az Önkormányzati testületek érdekeinek védelmére kiküldött, arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a 256. cikkben foglalt rendelkezést : külön egyezmények kötését, alkalmazni kell a megosztott területű közigazgatási önkormányzati testületekre: vármegyékre, városokra és községekre is, mert a 191. cikk rendelkezése : a fizetés nélküli átruházás, csak azokra az önkormányzati testületekre vonatkozik, amelyek egész területét valamely utódállamhoz csatolták. Ezt a magyar álláspontot sikerült az utódállamokkal elfogadtatni és a külön egyezmények tárgyalása, részben pedig megkötése is, ezen az elvi alapon történt. a) A Romániával kötött egyezmény az 1924. évi december hó 3-án 7.934. M. E. szám alatt lépett életbe. Lényegi tartalma, hogy az e határon érdekelt minden egyes megosztott önkormányzati testületre vonatkozóan adatgyűjtés alapján meg kell állapítani, mi volt Összes ingó és ingatlan vagyona a megosztás előtt, az 1918. évi október.hó 31-iki állapot szerint és ennek az összes vagyonnak az értékét az egyezmény végrehajtásának időpontjában érvényes értéknek megfelelően kell megbecsülni. Az így megállapított és fölbecsült összesített vagyont azután úgy kell megosztani az egyes Önkormányzati testületrészek között, ahogy az 1914. évben fizetett egyenes adók összege a két területrészen egymáshoz aránylik. A különbözet, egyfelől az önkormányzati testületrészeket e kiszámítás alapján megillető, másfelől a ténylegesen birtokában levő vagyona közt megmutatja, hogy a megmaradt terület többhöz vagy kevesebbhez jutott-e annál, amennyi részére az 1914. évi adó aránya szerint járna, ennélfogva, hogy mennyi követelése vagy tartozása van a másik szerződő államféllel szemben. b) A Szerb-Horvát-Szlovén királysággal kötött egyezmény az 1928. évi október hó 22-én 4610. M. E. szám alatt kelt rendelettel léptetett életbe. Ez az egyezmény a kérdést nem az előbb ismertetetthez hasonló adatgyűjtés, értékelés, kiszámítások és kiegyenlítés útján rendezte, hanem a területi elv alapján, azaz kimondta, hogy a megosztott területű önkormányzati testületek javai annak a félnek a tulajdonába mennek át, amelynek az új országhatárokkal megállapított területén vannak. c) E két egyezményen kívül az 1929. év végéig más egyezményt nem kötöttünk, csupán tárgyalásokat tettünk folyamatba Romániával és Jugoszláviával olyan önkormányzati testületek vagyonjogi viszonyainak rendezéséről (mint Torontál vármegye és Rabé község), amelyek területét a trianoni szerződés a három állam között osztotta meg, ennélfogva együttes megegyezést kellett teremteni e két utódállammal. Ezek a tárgyalások az 1930. évben jutottak befejezésre, azért ennek az egyezménynek a részleteiről csak a következő évi jelentéseimben fogok megemlékezni. d) A Cseh-Szlovák köztársasággal szintén folyamatban voltak a tárgyalások, de egyezményt nem sikerült kötni,, sőt már ezúttal jelzem, hogy a hágai és párisi