Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.

Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról

1026. szám. 53 korolni, a villamosmű tizembehelyezésétől számított harminc évben állapítja meg, a megváltásra jogosultul a villamos energia távolsági vezetésére szolgáló berendezés tekintetében az államot, a helyi elosztóhálózat tekintetében a községet jelölvén meg. A megváltás tárgyául a berendezések az elhelyezésükre szolgáló ingatlanokkal és ingatlanon fennálló dologi jogokkal, valamint minden tartozékukkal és a felújítási alappal együtt szolgálnak. A villamosmű e megosztása abban leli magyarázatát, hogy igazságtalan lett volna a községet megfosztani attól a helyi elosztó hálózattól, amely eddig is őreá háramlott, másrészt a helyi elosztás olyan feladat, amely a község általánosan jogosultnak elismert közüzemi tevékenységébe jól beleilleszkedik. Másfelől az államnak az energiagazdálkodás irányítása szempontjából csupán az országos távvezetékhálózatra és néhány energiatelepre van szüksége, az energiának a közvetlen fogyasztók részére való eladását azonban már nem lehet állami feladatnak tekinteni. A megváltás lehetőségének megnyitása eredetileg az engedélyidő felére terveztetett, az érdekeltségnek azt az érvelését azonban, hogy a vállalkozás kezdeti nehézségei, veszteséges üzeme után nem méltányos a túlságosan korán bekövetkező megváltás, el kellett fogadni, azonban azzal a fenntartással, hogy a leghosszabb engedélyidő változatlanul negyven év. A megváltási jog gyakorlásának tervezett időpontjáról az engedélyest legalább öt évvel előbb írásban értesíteni kell. E mellett is azonban a megváltást csak e jog megnyíltának időpontjában vagy az ezt követő ötödik év végén lehet gyakorolni. Természetes, hogy a megváltást nem lehet az ugyanazon megváltásra jogosult által megváltható vagyontárgyak egy részére korlátozni. Ha a község (város) a megváltás jogával nem élne, módot kell adni az államnak, hogy a megváltás jogát a község helyett is gyakorolja. Ez azonban nem érintheti a községnek a háramlásra való igényét. Minthogy a megváltás lehetősége, főként annak közeli lehetősége, valóban kedvezőtlenül befolyásolhatja az engedélyes bővítési, beruházási tevékenységét, a megváltás jogáról való lemondás lehetőségével ezt a káros hatást ki kellett küszöbölni. Az 55. § szerint a megváltott berendezésekért és azok tartozékaiért egyrészt azok tényleges értékét kell megtéríteni, ennek megállapításában pedig figyelembe kell venni a beruházási tőkének a használattal ki nem egyenlített részét. Másrészt, mintegy elmaradt haszon címén, meg kell téríteni az ehgedélyidő hátralévő tartamára várható és az utolsó öt üzletév tiszta jövedelmének átlagából kiszámítható jövedelemnek felét. A felújítási alap külön kártalanítás nélkül száll át a megváltást gyakorlóra. A tiszta jövedelem fejében támasztható túlzott követelésekkel szemben az adóalapul bevallott tiszta jövedelem alapulvételét kellett kikötni. Az elérhető tiszta jövedelemnek azért lehetett csupán felét figyelembevenni, mert a megváltás az engedélyest mentesíti minden további kockázattól és felmenti az üzletvezetésben való további közreműködés alól. A megváltási összeg megállapításában irányadó szempontokat a kereskedelemügyi miniszter egyébként rendelettel állapítja meg, adott esetben azonban természetesen csak azokat a szabályokat lehet alkalmazni, amelyek az engedélyokiratban foglaltatnak. A kártalanítás összege tekintetében felmerülő jogviták a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak és tekintve az egységes elbíráláshoz fűződő érdekeket, e szakasz a budapesti kir. törvényszék kizárólagos illetékességét állapítja meg. Az 56. § szerint a közhasználatú villamosmű az engedélyokirat hatályossága tartamának, illetőleg meghosszabbított hatályosságának elteltével a felújítási