Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról
1026. szám. 49 is fenyegetné a sikertelenség veszélye. Ëppen ezért a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kiadott engedélyokirat és az azon alapuló további engedélyek (építési, üzembehelyezési engedély) az engedélyes vagyonának alkatelemeivé válnak és az üzemmel együtt Öröklés, adásvétel, bérbe- és haszonbérbeadás, továbbá végrehajtás tárgyául szolgálnak. Mégis szükséges olyan eszközökről gondoskodni, amelyek az üzem megfelelő vezetését az említett esetekben is biztosítsák. Öröklés esetében, ha az örökös személyében nincsenek meg a megkívánt, előfeltételek, a legmegfelelőbb ugyanúgy eljárni, mintha magának az engedélyesnek a személyes körülményei változtak volna meg. Külön rendelkezésre volt szükség mégis arra az esetre, ha az örökös az engedélyestől a törvényben megkívánt előfeltételeknek megfelel ugyan, de személye nem nyújt kellő biztosítékot az üzem megfelelő vezetése tekintetében. Ilyen esetben a felelős vezető kötelező alkalmazása látszik a leghelyesebb megoldásnak. A 47. §-hoz. Az élők közti elidegenítés és bérbe- vagy haszonbérbeadás tekintetében a javaslat a lehető szabadságra törekszik és az ily tárgyú szerződések jóváhagyására a kereskedelemügyi minisztert egyenesen kötelezi is, ha az üzem továbbfolytató ja oly személy, akinek képviselő kirendelése nélkül is lehetne engedélyokiratot kiadni. Azokban az esetekben, amikor az engedélyokirat kiadását a javaslat képviselő kijelölésétől teszi függővé (1. 5. § 2. és 3. bek.), a kereskedelemügyi miniszternek általában fokozott alapossággal kell vizsgálni, vájjon az engedélyestől elvárható-e az üzem megfelelő irányítása. Az erre vonatkozó rendelkezés kijátszására nyújtana módot, ha viszont a már megadott engedélynek ily személyre (cégre) átruházását a kereskedelemügyi miniszter mégis köteles lenne jóváhagyni. Ez a megfontolás az alapja a jóváhagyási kötelezettség tekintetében megállapított korlátozásnak. Hogy a jóváhagyást képviselő kirendelésétől lehet függővé tenni, azt ugyanaz a gondolat igazolja, mint az öröklés esetére szóló hasonló rendelkezést. A képviselő kirendelésének megkívánása a vevőre, a bérlőre vagy haszonbérlőre mégis olyan megterhelést ró, amelyre a szerződés megkötésekor nem számított és éppen ezért az igazságosság követelménye, hogy javára ilyen esetre törvényes elállási jog biztosíttassék. Ez a szabály természetesen csak diszpozitív természetű és így nem lesz akadálya annak, hogy a felek a kereskedelemügyi miniszter ily intézkedésének esetére előre megfelelően rendelkezzenek és ezzel az elállási jog gyakorlását kizárják. A 48. §-hoz. Az üzem folytonosságának érdeke mellett a hitelezők érdeke is azt kívánja, hogy a villamosúm végrehajtás, csőd vagy kényszeregyességi eljárás esetében is élő organizmusként lehessen csak kényszerelidegenítésnek tárgya és, hogy a megszerző ilyen esetben az engedélyes jogállásába lépjen. A villamosmű elemeire bontva, aránytalanul csekélyebb értékű anyaghalmazzá válnék. Részekrebontásnak ehhez képest csak olymódon lehet helye, aminő módon való szétbontáshoz a kereskedelemügyi miniszter a kiemelt szempontokra figyelemmel hozzájárul. Az említett szempontoknak nem fog pl. sérelmével járni az egységes villamosvállalat olymódon való tagolása, ahogyan a villamosmű feladatköréhez tartozó tevékenységi köröket már az engedélyezés alkalmával is szét lehet bontani (1. 2. §). Egyenkénti elidegenítésnek csak az üzem folytatásához nem feltétlenül szükséges dolgok tekintetében lehet helye. A most kifejtett elvi állásponttal szemben mégis kivételt kellett tenni az egyes vagyontárgyak tekintetében tulajdoni igényt támasztó javára, valamint az 1908 : XLI. t.-c. 3. §-ának mintájára annak a javára, aki egyes vagyontárgyak vételárát kívánja behajtani. A jogi egységként való értékesítés oly külön eljárási szabályokat igényel, amelyek azért sem lennének a javaslat keretébe megfelelően beilleszthetők, mert a csődönkívüli kényszeregyességi eljárás szabályozása a minisztérium rendeletének Képv. iromány. 1927—1932. XXIII. kötet. 7
