Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.

Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról

40 1026. szám. III. fejezet. Saját használatú villamosmű létesítése és közhasználatúvá alakulása. A 20. §-hoz. A szakasz a kereskedelemügyi miniszter által megállapított szabványok és biztonsági szabályzatok betartásának kötelezettségét energiagazdasági, illetőleg közbiztonsági okokból a saját használatú villamos energiatelepekre is kiterjeszti s egyszersmid gondoskodik arról, hogy a kereskedelemügyi.miniszter ennek a kötelezettségnek érvényt is szerezhessen. Ennek indoka egyrészt az, hogy így a csatlakozásnak, együttműködésnek és kisegítésnek (VII. fejezet) a saját használatú villamosművekre való kiterjesztése is lehetővé válik, másrészt a villamos cikkeket gyártó ipar részére is nagy könnyítés, ha a hasonló cikkek sokasága helyett csak a néhány szabványos cikket kell gyártania, a kereskedelemnek pedig sokkal kisebb raktárt kell tartania. A 21. §-hoz. A szakasz lehetővé kívánja tenni, hogy közhasználatú villamosmű által el nem látott területen lévő fogyasztók adott esetben valamely saját használatú villamosműtől vehessék a villamos energiát s ellenérték fejében annak villamos energiafeleslegéből láthassák el magukat. Ezért módot nyújt arra, hogy a saját használatú villamosmű fenntartója erre visszavonásig szóló engedélyt nyerhessen. Az ilyen engedélyben azonban kizárólagossági jogot nem lehet biztosítani. Az előbb említett kivételtől eltekintve szabály az, hogy saját használatú villamosmű energiát más személy használatára csak engedélyokirat alapján szolgáltathat. Ilyen esetben azonban az egész villamos energiatelepre, továbbá annak azokra a berendezéseire, amelyek energiának értékesítés céljából való vezetésére szolgálnak, a közhasználatú villamosművekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. IV. fejezet. Kisajátítás és vezetékjog. A 22. §-hoz. A javaslat egyik alapgondolata, hogy a közhasználatú villamosművek közérdekű vállalkozások és, hogy a villamosítás az ország egyetemes gazdasági érdekét szolgálja. Éppen ezért helyénvaló a villamosművek létesítését kisajátítási jog biztosítása útján is előmozdítani. Az 1907 : III. t.-c. 8. §-a már példáját adta annak, hogy a magánvállalat javára szóló kisajátítás minő korlátozása a helyénvaló és ezért a javaslat — bár az 1907 : III. t.-c. rendelkezéseit nem kívánja a villamosművekre minden vonatkozásban kiterjeszteni — a kisajátítás előfeltételei, illetőleg a kisajátítható területek megjelölése tekintetében az idézett korábbi jogszabályra utal. Annak a megfontolása alapján mégis, hogy a villamosmű számára — az 1907. évi III. t.-c. alá eső vállalatokkal ellentétben — nemcsak egy bizonyos körülhatárolt területen lehet szükség kisajátításra, hanem a villamosmű sajátos működése esetleg egymástól nagy távolságban fekvő berendezéseket (átalakító-, kapcsolóberendezéseket) igényel, amelyek gazdaságos elhelyezése elsőrendű fontosságú lehet, szükség van a kisajátítási jog bizonyos kiterjesztésére, amivel szemben viszont éppen a hálózat nagy területet átfogó volta miatt bizonyos vallási, kegyeleti, művészeti, történelmi, honvédelmi és természeti szépségvédelmi szempontokból a kisajátítási jog megfelelő újabb korlátozása is szükségesnek látszott. A 23. §-hoz. Az átalakító- és kapcsolóberendezések elhelyezése gyakran oly kis területet igényel, hogy a szükséges terület kisajátítása és önálló jószágtestté alakítása a telekkönyvi hatóságok indokolatlan megterhelését jelentené s emellett magára a villamosműre a berendezés esetleges áthelyezése után a kisajátítás útján tulajdonul megszerzett terület értéktelenné válnék. Másfelől viszont, ha az ily