Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról
32 1026. szám. A vezetékek feszültségének ez a megnövekedése új helyzetet teremtett az engedélyezés feltételei tekintetében. Az erősáramú vezetékek, amelyek eddig hatósági támogatással szabadon igénybevehették az úttesteket, hovatovább leszorultak innen s a magánterületek igénybevételére kényszerültek. Az okokat erre a nagyfeszültségeknek a párhuzamosan futó gyengeáramú vezetékekre (különösen telefonra) s a vaskosabb tartószerkezeteknek a közúti forgalomra gyakorolt zavaró hatása szolgáltatta. Törvényes jogalap híján természetesen, a magánterületek igénybevétele nem ment mindig simán s a vállalatokat oly bonyodalmakba és költségekbe sodorta, amelyek miatt érdekképviseleteik útján sok jogosultsággal szorgalmazták ennek a tevékenységüket megbénító s a villamosítás ügyét zátonyra juttató állapotnak orvoslását. A törvényjavaslatban megalkotott vezetékjog, használati szolgalom és építményjog, a kisajátítási jognak a villamosművek létesítményeire való kiterjesztésével az utóbbi években mind hangosabban panaszolt ezeket a bajokat kívánja kiküszöbölni. A törvényjavaslatnak ezek a rendező intézkedései, párosulva az engedélyesek javára biztosított területi kizárólagossági joggal, egyben a vállalatok pénzügyi felépítése tekintetében is felettébb értékes és megnyugtató biztosítékokat tartalmaznak. A vállalkozási kedv ébrentartásával számolva, méltányosságra törekszik a törvényjavaslat a megváltás tekintetében is, a megváltás határidejét — a kártalanítás alapelveinek szabályozásával — az üzembehelyezéstől számított 30. évben tűzvén ki. A háramlás tekintetében a törvényjavaslat az eddigi javaslatokkal szemben új csapásra tér s az energiatelepek háramlásának kimondásától eltekint, viszont a vezetékeket illetően úgy intézkedik, hogy a távolsági vezetékek az engedélyidő leteltével az állam, az elosztó hálózatok pedig — általánosságban véve — az érdekelt községek javára háramoljanak. Az első intézkedésben annak a különleges magyar helyzetnek megszívlelése rejlik, hogy a közhasznú energiaszolgáltatásban nálunk ma sok olyan vállalat x ) vesz részt, amely elsősorban saját használatára fejleszti az energiát s csak másodsorban foglalkozik ellenérték fejében való energiaszolgáltatással. Miután pedig ezt az állapotot éppen tőkében való szegénységünk s a fogyasztás sekélyessége miatt előreláthatóan még hosszabb időre kénytelenek leszünk fenntartani, a háramlás kimondása pedig az ilyen telepek eredeti tulajdonosaira nézve magánjogi vonatkozásban bizonyos nehézségeket támaszt, célszerűbbnek mutatkozott a telepek háramlásának teljes elejtése. Az idevágó intézkedéseknek második része a fejlődés irányát az állami, illetve közületi gazdálkodás felé igyekszik terelni s ebben a tekintetben az eddigi állapotokkal szemben — amikor is a koncessziós szerződések a háramlás jogát a község javára biztosították — a községek között egyébként is nehezen megosztható távolsági vezetékeket háramlás útján az állam kezére juttatja. Kétségtelen ugyanis, hogy a villamos energiaszolgáltatás általános s a gazdasági élet minden ágára kiható jelentőségénél fogva olyan vállalkozásnak tekinthető, amely a legnagyobb mértékben megtűri az államosítást. Angolország, a Cseh-Szlovák köztársaság, Németország, Svájc, Svédország stb. villamos gazdálkodása mind az állami, illetve közületi gazdálkodás irányában *) 1927-ben 219 energiatelepünk közül 108 volt ilyen vegyes jellegű, 150.600 kwó teljesítőképességgel, a 111 öncélú telep 228.800 kwó teljesítőképességével szemben.
