Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1026. Törvényjavaslat a villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról
30 1026. szám. A trianoni békeszerződés folytán az ország elveszítette a Kárpátok hegykoszorújának és előhegységeinek pompás erdőségeit, elveszítette ennek az egységes vízrajzi alakulású hegyvidéknek egy a maga nemében egyedülálló vízgazdasági rendszer keretében értékesíthető s közel 3 millió lóerőt képviselő vízierőit. Elveszítette leggazdagabb és legértékesebb szénbányáit, nyersolaj forrásait és Európában egyedülálló bőségű földi gázkútjait. A csonka ország energiaellátása, néhány jelentéktelenebb s csak költséges beruházások árán értékesíthető vízierőt nem tekintve, a mai fogyasztáshoz szabottan is alig két emberöltőre elég szén- és lignit-vagyonúnkon nyugszik, holott tüzelőszer-gazdálkodásunknak erősen passzív 1 ) mérlege a hazai széntermékek fokozottabb felhasználását teszi kötelességünkké. Nem tekintve a függőséget, amit ez a helyzet teremt, külföldre utaltságunknak nemzetgazdasági következményei is a legsúlyosabbak, amennyiben az 1929-ben importált tűzifa, szén és koksz értéke lll 1 / 4 millió pengővel az összbehoz at álnak (1062*8 millió pengő) 10-5 %-a volt, többszöröse az év 22*6 millió pengős behozatali többletének. Ha pedig a gázgyárainkban felhasznált 2*1 millió q szenet és a kohászat fogyasztotta 3*8 millió kokszot, mint hazai szénből nem pótolható produktív jellegű tételeket leütjük az összbehozatalból, szénből még mindig egy 11 millió q-s, kokszból pedig egy 1*8 millió q-s behozatali tételünk marad fenn, amely a 17 millió q tűzifával együtt kereken 87 millió pengő értéket képvisel. Ez a jóformán kizáróan a háztartások fogyasztásából származó improduktív import-tétel annál súlyosabban terheli fizetőmérlegünket, mert a közérdekű kihasználási módok mellett ennek legalább 60 %-a haszontalanul kallódik el. Ennek jelentősége egyenértékű azzal, mint hogyha évenként 52 millió pengőnyi külföldi fizetőeszközt megsemmisítenénk. A feladat energiagazdasági oldaláról sem kisebb jelentőségű, mert a fenti tüzelőszermennyiségek képviselte 14*1 billió kalóriának pótlására 4400 kalóriás átlagos fűtőértékű hazai szénből nem kevesebb, mint 33 millió q-val vagyis 78*7 millió q-ra rúgó össztermelésünk 42°/ 0-ával többet kellene évenként termelnünk. Az általános villamosításnak racionális végrehajtása éppen annak a nagy kettős problémának súlyos nehézségein hivatott átsegíteni, ami ennek a terhes improduktív behozatali tételnek leépítésében csúcsosodik ki. Az energiafejlesztés központosításával és villamosításával módunkban van ugyanis nemcsak vízierőink hasznosításának bővebb teret nyitni, hanem egyben a bányák közelébe telepített és a kereskedelmi forgalomban egyébként nem értékesíthető hulladékszenet (égő pala) és szénhulladékokat (a nemesítő eljárások törmeléke) felhasználó energiatelepek útján, szállításra alkalmas hazai szénből az ipar és háztartások igényesebb fogyasztóterületei számára igen tekintélyes mennyiségeket tartalékolni. 2 ) Fizetőmérlegünk további javulását várhatjuk azoknak az import-tételeknek megtakarítása útján, amelyeket ma a motorikus célokra felhasznált, vagy petróleummá feldolgozott nyersolaj képvisel. Az ilyen címen latbaeső nyersolaj mennyisége 1929-ben 1*1 millió q-ra tehető, 13*4 millió pengő értékben. !) 1929-ben 32*4 billió kalóriát képviselő 77'4 millió q belföldi származású szén fogyasztása mellett 13 millió q külföldi szenet, 5-6 millió q külföldi kokszot és 17 millió q külföldi tűzifát fogyasztottunk 18-8 billió kalória értékben. Összes kalóriafogyasztásunk 37%-át tehát importáltuk. a ) Az energiafejlesztés ilyetén racionalizálásával pl. az ország közhasznú villamosműveiben 1929ben felhasznált kereken 8 millió q szenet 3-4 millió q olyan tatai égő palával lehetne pótolni, amely eddig a föld mélyében maradt, illetve a hányókon pusztult el. Az ipar és vontatás mechanikai energiaszükségletének villamosításával még tekintélyesebb szénmennyiségeket tudunk ilyenformán tartalékolni.
