Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.

Irományszámok - 1927-1085. A képviselőház pénzügyi és közoktatásügyi bizottságának együttes jelentése "a kiadások apasztásáról, a szolgálati vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek megadóztatásáról és egyéb rendelkezésekről" szóló 1072. számú törvényjavaslat tárgyában

314 1085. szám. tására vonatkozó eljárási szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. 10. §. (i) A jelen törvény rendelkezései szerint fizetendő külön adó kizárólag az alkalmazottat (nyugdíjast), illetve a tantiém élvezőjét terheli. A munkaadó (nyugdíjintézet) annak viselésére akkor sem köteles, ha az alkalmazottra (nyugdíjasra, tantiém élvezőjére) kivethető adókat szerződés vagy alapszabályok szerint vagy más alapon egyébként viselni tartoznék. (2) Ha a munkaadó ezt a külön adót mégis magára vállalja, az átvállalt külön adót sem az általános kereseti adó, sem a társulati adó alapjából nem vonhatja le. 11. §. (1) Adócsalást követ el az a munkaadó, aki az illet meny jegyzékbe tudva valótlan adatokat állít be, amelyek az adó megrövidítésére alkalmasak, vagy azokból az adó megrövidítésére irányuló szándékkal adatokat kihagy, vagy a levont adót nem szolgáltatja be. (2) Az adócsalás miatt kiszabható szabadságvesztés-büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett adó egyszeresétől nyolcszorosáig terjedhet. 12. §. A jelen törvénynek a szolgálati illetmények után járó külön adóra vonatkozó rendelkezéseit az 1931. évi január hó l.-jén vagy azután esedékessé váló, a tantiémek után járó külön adóra vonatkozó rendelkezéseit pedig az 1931. és 1932. évben kifizetésre kerülő illetményekre, illetőleg tantiémekre kell alkalmazni. 13. §. A jelen törvény 6.—12. §-ai alapján fizetendő külön adó az 1931 /32. költségvetési év végéig marad érvényben. Azután a mindenkori költségvetési törvényben kell megállapítani, hogy ez a külön adó az illető költségvetési évre fenntartassék-e és milyen adótételek mellett. ül. Fejezet. Egyéb rendelkezések. 14. §. A rokkantellátási adóról szóló 1925 : XLVIII. t.-c. hatálya az 1935. év végéig meghosszabbíttatik. Azután a mindenkori költségvetési törvényben kell megállapítani, hogy a rokkantellátási adó a következő naptári évre fenntartassék-e és milyen adótételek, illetőleg adókulcsok mellett. 15. §. (1) Utasíttatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy azokban a községekben, amelyekben olyan iskolák állanak fenn, amelyeknek fenntartását a tankötelesek létszáma nem indokolja (törpa-iskolák), az iskolákat egyetlen állami iskolába vonja össze. Utasíttatik továbbá, hogy azoknál az államsegélyes elemi iskoláknál, amelyeknél a tanítók száma a tanulók létszámával nincs arányban, a felesleges tanítói állások állami segélyezését szüntesse meg. (2) Az összevont iskola céljaira az illető községben fennálló bármely iskolaépület és tanítói lakás igénybevehető, annak használata ellenében azonban a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapítandó s a helyi viszonyoknak megfelelő bért kell fizetni. (3) A feleslegessé vált tanítókat a vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami vagy államsegélyes községi iskoláknál megüresedő állásokra nevezi ki. A tanítók a kinevezést tartoznak elfogadni. (4) A jelen §. (i)—(s) bekezdéseiben foglaltak a nemzeti kisebbségek elemi iskoláira vonatkozó törvényes rendelkezéseket nem érintik. (5) A jelen törvény életbelépésétől kezdve törpe-iskolák részére fizetéskiegészítő államsegély nem engedélyezhető, kivéve azt az esetet, ha valamely községben csak egyetlen iskola van. (6) A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a jelen §-ban szabályozott iskolaösszevonási és tanítói kinevezési joga az 1932. évi december hó 31.-ével megszűnik.