Képviselőházi irományok, 1927. XXIII. kötet • 1025-1123. sz.
Irományszámok - 1927-1085. A képviselőház pénzügyi és közoktatásügyi bizottságának együttes jelentése "a kiadások apasztásáról, a szolgálati vagy munkabérviszonyból és a tantiémekből származó jövedelmek megadóztatásáról és egyéb rendelkezésekről" szóló 1072. számú törvényjavaslat tárgyában
304 1085. szám. Mezőgazdaságunk életképessége közgazdaságunk fejlődésének alapfeltétele. Az ország lakosainak nagyobb része őstermelésből él, a mezőgazdasági lakosság fogyasztóképességének fenntartása tehát az ipar és kereskedelem elsőrendű érdeke, mert attól függ ezen kereseti ágaknak prosperitása és egyben fogyasztóképessége is. A mezőgazdasági termel vény éknek árcsökkenése közvetlenül a mezőgazdasági népesség, közvetve pedig a többi társadalmi réteg vásárlóképességét is kedvezőtlenül befolyásolja. Ezek a jelenségek a dolog természeténél fogva az államháztartásra is kihatással vannak és pedig az állami bevételekre és kiadásokra egyaránt. A bevételekre annyiban, hogy a gazdasági helyzet kedvezőtlenebb alakulása az adóbevételek csökkenését idézi elő, a kiadásokra pedig, hogy a gazdasági helyzet oly problémákat vet fel, amelyeknek megoldása állami beavatkozást igényel. Különösen a munkanélküliség az, aminek leküzdése céljából végrehajtandó munkálatok jelentékeny áldozatot kívánnak az államháztartástól. A kormánynak a gazdasági helyzet alakulásával számolva, oly intézkedésekre kell törekednie, amelyek alkalmasak arra, hogy a bevételek csökkenése és az államháztartással szemben fellépő igények növekedése ellenére az államháztartás egyensúlyát feltétlenül biztosítsa. Jelen törvényjavaslatban tehát az államháztartás kiadásait csökkenteni, bevételeit pedig új bevételi forrás nyitásával emelni törekszik, hogy ily módon ellensúlyozza a bevételek csökkenését, illetőleg a gazdasági helyzet alakulása folytán felmerülő kiadási többleteket. Az együttes bizottság a kormány törekvését teljes mértékben helyesli és a törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseket alkalmasaknak tartja azon cél elérésére, amelyre a kormány törekszik. A törvényjavaslatnak a fentiekben ismertetett célt szolgáló egyes rendelkezéseit az alábbiakban ismertetjük : A törvényjavaslat I. fejezete foglalkozik a kiadások apasztásával. Az 1. §. utasítja a kormányt, hogy az 1930/31. évi költségvetésben az állami közigazgatás kiadásaiból 25 millió pengőt, az állami üzemek kiadásaiból 20 millió pengőt takarítson meg. A megtakarítások alól kivétetnek a beruházások, miután azok a munkanélküliség szempontjából közvetlenebb jelentőséggel bírnak, mint az államháztartás többi kiadása. Ami a kiadások tervezett apasztását illeti, az egyesített bizottság rámutat arra, hogy már az 1929/30. évi költségvetés országgyűlési tárgyalása során is megnyilvánult az az óhaj, hogy az állami kiadások csökkentessenek, a kormány pedig az 1929/30. költségvetési évben meg is kezdette és az 1930/31. évi költségvetésben folytatta takarékossági akcióját, jelezve azt is, hogy a megtakarításokat a folyamatba tett egyszerűsítések és létszámapasztások még növelni fogják. A javaslat 1. §-ában foglalt kiadásapasztások tehát a gazdasági viszonyok alakulásának kényszerű hatása alatt a megtakarítási folyamatok gyorsítását jelentik csupán, amire nagy mértékben alapul szolgálhat az a körülmény, hogy az 1930/31. évi költségvetés összeállítása óta számos árucikk ára csökkenést mutat. A 2., 3. és 4. §-ok az állami alkalmazottak létszámának újabb megállapítását rendelik el, az 5. §. pedig kimondja, hogy a 2.—4. §-okban foglaltakat az autonómiák alkalmazottaira is megfelelően alkalmazni kell. A közigazgatás egyszerűsítésére és racionálissá tételére irányuló újabb intézkedések lehetővé fogják tenni, hogy az állami feladatokat a jelenleginél kevesebb alkalmazottal is el lehessen látni. Ezért a törvényjavaslat 2. §-a a közszolgálati alkalmazottak tekintetében a múltban már végrehajtott létszámapasztások folytatásaképpen további 10 %-os létszámapasztást rendel el, ami természetszerűleg az államháztartás terheinek számottevő csökkenésére vezet. A tervbe*
