Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-981. Törvényjavaslat az 1930/31. évi állami költségvetésről

981. szám. 63 Melléklet a 981. számú irmnányhoz. Indokolás I „az 1930/31. évi állami költségvetésről" szóló törvényjavaslathoz. Törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait és bevételeit felölelő megajánlási (appropriációs) javaslat terjesztendő elő. Ennek a kötelezettségnek teszek eleget a jelen törvényjavaslat benyújtásával, melynek 1, §-a a kiadásokat, 2. §-a pedig a bevételeket tartalmazza rovatonkint, címenkint és fejezetenkint. Az 1. és a 2. §-ban foglaltak az 1930. évi március hó 18.-án előterjesztett részletes költségvetésnek felelnek meg, indokolást tehát nem igényelnek. A 3. §-hoz. E szakasz (1) bekezdése, az állandóan követett gyakorlatnak megfelelően, a kiadások és a bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel. Ez a bekezdés tehát szintén nem igényel indokolást. E szakasz (2) bekezdése szerint a költségvetés többletét a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. Ez a rendelkezés is megfelel az állandóan követett gyakorlatnak, mert a törvényhozás a kezelési feleslegeket — hacsak nem jelölt meg kifejezetten valamely más célt — a múltban is mindig a pénztári készletek gyarapítására rendelte fordítani. Ez ma annál indokoltabb, mert az államháztartásnak rendelkezésére álló forgótőke Összege kiegészítésre szorul. A 4. §-hoz. Az e szakaszban foglaltak a tulajdonképeni megajánlásra vagy felhatalmazásra (az appropriációra) vonatkoznak és indokolást nem igényelnek, mert természetes következményei az előbbi szakaszokban foglaltaknak. Az 5. §~hoz.'E szakaszban a kormány az utóbbi évek költségvetési törvényeiben követett gyakorlatnak megfelelően arra kér felhatalmazást, hogy az 1930/31. költségvetési évben is a minisztertanács állapíthassa meg — a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával — azt, hogy mely esetekben van hitelátruházásnak helye. Az előző évek tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy a megállapított összegek célszerű és gazdaságos felhasználása csak akkor biztosítható, ha megvan a lehetőség arra, hogy a költségvetésbe felvett egyes összegek között bizonyos kiegyenlítések eszközöltessenek. Minthogy azonban különösen akkor, amikor a költségvetés egyes kiadási tételei jelentékenyen csökkentettek, amikor tehát még nem állhat kellő tapasztalat rendelkezésre, a költségvetési év elején nem lehet előre megállapítani, hogy mely rovatok között van szükség kiegyenlítésre, nem volna célszerű magában a költségvetési törvényben előre megjelölni a lehetséges hitelátruházásokat. Annál inkább kívánatos fenntartani az utóbbi években kialakult rendszert, mert az teljes mértékben biztosítja azt, hogy kizárólag a takarékosság