Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-1007. Törvényjavaslat a m. kir. honvédség és egyéb fegyveres őrtestületek tagjainak pótdíjáról és egyéb intézkedésekről

1007. szám. 331 takat, akik a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra igényt adó szolgálati idejüket betöltötték, a jelen törvény hatályba lépése után csak akkor lehet — akár saját kérelmére, akár hivatalból — nyugalomba helyezni, ha az illető a hatvanadik évét betöltötte, vagy ha felülvizsgálat útján megállapíttatik, hogy olyan testi vagy szellemi fogyatkozásban szenved, amely őt szolgálatának további ellátására véglegesen vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi. 6. §. Az 1912 : LXV. törvénycikk 42. §-ának ötödik és hatodik bekezdéseiben, valamint 55. §-ának negyedik és ötödik bekezdéseiben foglalt rendelkezések a jelen törvény hatálybalépésétől kezdődőleg kiterjednek a m. kir. csendőrségnek rangosztályba sorozott havidíjasaira, továbbá az állami rendőrségnek fegyver és egyenruha viselésére jogosított tisztviselőire, valamint az államrendőrségi detektívekre, illetőleg mindezeknek ellátásra igényjogosult özvegyeire is. 7. §. (,i) Am. kir. csendőrség és pénzügyőrség tagjai, továbbá a m. kir. országos büntetőintézetek (bírósági fogházak őrszemélyzetének), valamint a m. kir. állami rendőrség fegyver és egyenruha viselésére jogosított tagjai és a m. kir. államrendőrség detektívjei részére, az általuk utoljára élvezett beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjat lehet engedélyezni, tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt betöltötték-e s hogy ideiglenes vagy végleges minőségben voltak-e alkalmazva, abban az esetben, ha a teljes munka- és keresetképtelenségüket minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben ért oly baleset vagy más rendkívüli esemény idézte elő, amely az eset körülményeinél fogva rendkívüli méltánylásra érdemes. (2) Az (i) bekezdés alapján nyugdíjat csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával és csak akkor lehet engedélyezni, ha a szolgálatképtelenséget előidéző baleset vagy rendkívüli esemény és a teljes munka- és keresetképtelenség megállapítása között három évnél hosszabb idő nem telt el. (3) Az (i) bekezdésben említett egyének özvegyei részére a férj által utoljára élvezett beszámítható javadalmazas teljes összegével felérő özvegyi nyugdíjat lehet engedélyezni, abban az esetben, ha a férj az (i) bekezdésben felsorolt és a tényleges szolgálatben bekövetkezett körülmények folytán vesztette életét. (*) A (3) bekezdés alapján özvegyi nyugdíjat csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával és csak akkor lehet engedélyezni, ha a férj halálát előidéző baleset vagy rendkívüli esemény és a férj halálának napja között egy évnél hosszabb idő nem telt el. (5) Abban az esetben, ha a jelen szakasz alapján özvegyi nyugdíjban részesített özvegy újból férjhez megy, kérelmére az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg, a részére engedélyezett özvegyi nyugdíjnak 50°/

0-át meghagyhatja. (e) A jelen szakasz alapján hozott határozatok ellen nincsen helye a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak. 8. §. A tényleges szolgálat kötelékéből a jelen törvény hatályba lépése előtt kivált egyénekre, valamint ezeknek özvegyeire, illetőleg a jelen törvény hatálybalépése előtt elhalt egyéneknek özvegyeire és árváira" a 2., 3. és 6. §-okban foglalt rendelkezések egyáltalán nem, a 7. §-ban foglalt rendelkezések pedig csak egészen kivételesen nyerhetnek alkalmazást és ebben az esetben a magasabb összegű ellátás csak az érdekeltek részéről eziránt legkésőbb az 1930. évi december hó 31.-éig benyújtandó kérvény- beérkezésének napját követő hó elsejétől kezdve engedélyezhető. 9. §. (1) A m. kir. állami rendőrség tisztviselői és őrszemélyzete által teljesített különleges szolgálatok után szedett olyan díjakat (felügyeleti, ellen42*