Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.
Irományszámok - 1927-999. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "a törvénykezés egyszerűsítéséről" szóló 929. számú törvényjavaslat tárgyában
168 999. szám. Ha az. árverésre kerülő ingóságok természete szerint az árverés alkalmával a vizsgálatot nem lehetne megfelelően elvégezni : a bíróság a szakértőt arra utasíthatja, hogy az ingóságokat már az árverés előtt vizsgálja meg. A szakértői becslés a tárgy árverésre bocsátása előtt történik. A szakértőnek azt az árat kell meghatároznia, amelyet az árverés idejében és helyén az árverésre kerülő ingóságért tényleges állapotában szabad kézből való eladással el lehetne érni. A szakértő által megállapított ár a kikiáltási ár. Ennek egy harmadrészén alul a tárgyat a végrehajtást szenvedő hozzájárulása nélkül az első árverésen eladni nem lehet. A szakértői becslés előlegezett költségeit az előlegező részére tőkekövetelésével egy rangsorban kell a vételárból sorozni. Nem kell az előlegezett költséget megtéríteni, ha az árverés sikertelen marad. A jelen §. szerinti eljárásnak halasztó hatálya nincs. Ha a kinevezett szakértő a becslést nem teljesíti, az árverést meg kell ugyan tartani, de a szakértő — ha mulasztása jogellenes — az ezzel okozott kárért felelős. A mezőgazdaság vagy kisipar körébe tartozó ingóságok értékét bármely érdekelt azok árverésre bocsátásáig a kiküldöttnél helyhatósági bizonyítvánnyal igazolhatja. A helyhatóság azon az alapon köteles az árat megállapítani, hogy az ingóságért szabadkézből való eladás esetében tényleges állapotában mekkora vételárat lehetne elérni. Ily kérelem esetében a kiküldött a helyhatósági bizonyítványban feltüntetett áron kiáltja ki az ingóságot és a kikiáltási ár egyharmadán alul a végrehajtást szenvedő hozzájárulása nélkül az első árverésen nem adhatja el. Az árverés sikertelensége esetében az új árverési határnapot nyomban ki kell tűzni. A helyhatósági bizonyítvány megszerzésével és kiállításával járó költséget a kérelmező részére tőkekövetelésével egy rangsorban kell az árverési vételárból sorozni ; egyáltalában nem kell azonban sorozni, ha az első árverés sikertelen volt.» Nem ritka eset az ingóságokra foganatosított bírói árverésen, hogy az árverésre bocsátott ingóságok értékük egy-két századrészén, vagy annál is kisebb áron kelnek el. Ennek a hitelezőre és adósra egyaránt káros állapotnak a megelőzését kívánja ez a §. lehetővé tenni. Hasonló rendelkezés van a közadók kezeléséről szóló 600/1927. P. M. számú rendelet 69. §-ában is, sőt ez a rendelet még tovább megy, mint a most javasolt rendelkezés, amennyiben az első árverésen a kikiáltási ár háromnegyed részén alul az ingókat elárverezni nem engedi, de a bírói végrehajtás körében ilyen messze menni a hitelezők jogos érdekeinek sérelme nélkül nem lehetne. A most beiktatott, valamint a továbbiak folyamán beiktatandó új §-ok folytán a §-ok számozása megfelelően módosul. A törvényjavaslat eredetileg 71., az új számozás szerint 74. §-a után a következő új §. felvételét javasoljuk : «75. §. Az 1881: LX. t.-c. 121. §-a a következő rendelkezésekkel bővül: Ha olyan terményt foglaltak le, melynek piaci vagy tőzsdei ára van, a végrehajtást szenvedőnek jogában van azt készpénzért az egyedüli végrehajtató, vagy a kiküldött, vagy pedig az elsőfokú rendőrhatóság, kis- és nagyközségekben a községi elöljáróság közbenjöttével szabadkézből eladni. Ebben az esetben az eladási ár a piaci vagy tőzsdei ár 9 / 10 részénél kevesebb nem lehet. A vételárat joghatályosan csak a rendőrhatósághoz, községi elöljárósághoz, vagy a kiküldött kezéhez lehet megfizetni ; a fizetés alkalmával a vevő nevét és lakását be kell jelenteni. A rendőrhatóság vagy a községi elöljáróság a pénzösszeget a kiküldötthöz
