Képviselőházi irományok, 1927. XXII. kötet • 981-1024. sz.

Irományszámok - 1927-993. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése "az 1930/31. évi állami költségvetésről" szóló 981. számú törvényjavaslat tárgyában

104 993. szám. Az 1. §. tartalmazza akiadásoknak, a 2. §. pedig a bevételeknek főösszegeit és részletezését fejezetenkint, címenkint és rovatonkint. A 3. § a kiadások és bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel és úgy rendelkezik, hogy a költségvetésben előirányzott többlet a pénztári készletek gyarapítására fordíttassék. Az 1., 2. és 3. §-oknak tartalma és szövegezése általában megfelel a bevett gyakorlatnak. A 3. §-nak a többlet felhasználására vonatkozó rendelkezése szintén megfelel az állandóan követett gyakorlatnak s a jelenlegi helyzetben különösen azért is indokolt, mert az államháztartás rendelkezésére álló forgótőke összege kiegészítésre szorul. A4. §. a tulajdonképpeni megajánlásra vonatkozik és az eddigi gyakorlatnak megfelelő szövegezésben tartalmazza a felhatalmazást az állam jövedelmeinek és bevételeinek beszedésére. Az 5. §. a virement (hitelátruházási) jogot szabályozza az előző években követett eljárással teljesen azonos módon. Az 1924/25. évi költségvetés óta a költségvetési törvények akképpen szabályozták ezt a kérdést, hogy az átruházási tilalom alól kivételnek azokban az esetekben van helye, amelyekben a minisztertanács a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megállapítja, hogy a hitelátruházás a költségvetési kereteknek betartása érdekében elkerülhetetlenül szükséges. Minthogy ilyen eljárás mellett minden egyes hitelátruházást a pénzügyminiszterrel és a minisztertanácsban előzetesen le kell tárgyalni, a bizottság nézete szerint ez az 1924/25. év óta alkalmazott eljárás valóban teljes mértékben biztosítja, hogy a hitelátruházások csak szükség esetén vétessenek igénybe és a takarékosság követelményeinek figyelembevételével és az államháztartás mindenkori helyzetének beható mérlegelésével történjenek. Ennek folytán a bizottság az eddigi eljárás fenntartását javasolja. A 6. §. szabályozza a költségvetési évek közti hitelátvitel kérdését és a megelőző évi költségvetési törvényekkel megegyezően kizárja a költségvetésben megállapított kiadásokra vonatkozólag a költségvetési éven túli időben való felhasználás lehetőségét. Ez alól célszerűségi okokból, ugyancsak az előző évi költségvetési törvényeknek megfelelően, csupán a beruházási kiadásokat veszi ki a javaslat, amennyiben azokra nézve a felhasználást az 1931/32. költségvetési év végéig engedi meg. A 7. §. a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozik. A kormány a törvényjavaslat indokolásához ezúttal is kimutatást mellékel azokról az állami ingatlanokról, amelyek az 1929. évi XXXI. t.-c. megalkotása óta elidegeníttettek, illetőleg amelyek elidegenítése folyamatba tétetett. A képviselőháznak 1880. évi november hó 23-án hozott határozata ugyanis kimondta, hogy az állami ingatlanok eladásáról a képviselőháznak évenkint jelentést kell tenni. Ezt a jelentést a kormány a múltban a földmívelésügyi tárca indokolásához csatolt kimutatásban tette meg, a háború után pedig a törvényhozás két esetben az appropriációs törvényben hagyta jóvá a megtörtént ingatlan elidegenítéseket. Az 1929/30. évi költségvetéssel kapcsolatban a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához csatolta a kormány az elidegenített állami ingatlanokra vonatkozó kimutatását s miután a parlament ellenőrzési joga szempontjából is az a helyes eljárás, ha a megtörtént vagy tervezett ingatlan elidegenítésekről az országgyűlés tételenkinti tájékoztatást kap, a bizottság nézete szerint csak helyeselni lehet, hogy a pénzügyminiszter úr a régebben követett s az előző évben is alkalmazott gyakorlatnak megfelelően részletesen felsorolja az ingatlan elidegenítéseket. A bizottság ezeknek az ingatlan elidegenítéseknek tudomásul vételét javasolja. Az elmondottakból megállapítható, hogy az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat csupán szoros értelemben vett költségvetési és felhatalma-