Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.

Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről

190 939. szám. 2. A la demande de la Délégation hongroise, le Président du Comité, exprimant l'opinion unanime des repré­sentants des Gouvernements créan­ciers, fait la déclaration suivante : «Les représentants du Gouverne­ment hongrois, se référant aux termes de la décision N° 2797 du 21 Février 1924 de la Commission des Répara­tions, ont posé la question de savoir si les Gouvernements créanciers intéressés autoriseraient effectivement la Com­mission des Réparations à imputer des paiements ou des livraisons en exécution du Traité de Trianon, autres que des paiements de réparations, sur les annuités à payer par la Hongrie jusqu'en 1943 inclus, en vertu de ladite décision, telle qu'elle a été confirmée par l'ar­ticle 1 er de l'Accord signé ce jour. En tant que le Président du Comité pour la rédaction du texte définitif des Accords avec la Hongrie paraphés à La Haye, je déclare, d'accord avec les représentants des autres Gouverne­ments créanciers, que l'affectation to­tale desdits paiements pour toute la période jusqu'en 1943 y compris, est définitivement réglée par l'arrange­ment entre les Puissances créancières (Autriche, Hongrie, Bulgarie, dette de libération), signé à La Haye, le 20 Janvier 1930, et qu'en conséquence toute question d'imputation ainsi que la question de modifier cette affecta­tion ne peut se poser.» En réponse, le Baron Korányi dé­clare : « La Délégation hongroise prend acte avec regret de cette déclaration des Puissances créancières. Le Gouverne­ment hongrois considère que le refus de déduire les montants des sentences portées contre la Hongrie par les Tribunaux Arbitraux Mixtes, malgré que ces charges ont été reconnues être charges du Traité, est contraires, au sens des Accords faits à Genève en 1924, à la Société des Nations. 2. A magyar Küldöttség felkérésére a Bizottság elnöke a hitelező ál­lamok képviselőinek egybehangzó véle­ményének adván kifejezést, a követ­kező nyilatkozatot teszi : «A magyar Kormány képviselői, hi­vatkozással a Jóvátételi Bizottság 1924 február 21-ről 2797 szám alatt kelt ha­tározatára, felvetették azt a kérdést, hogy az érdekelt hitelező Kormányok felhatalmazzák-e a Jóvátételi Bizott­ságot arra, hogy a trianoni Békeszer­ződés végrehajtása értelmében, telje­sítendő fizetéseket vagy szállításokat, amelyek nem képeznek jóvátételi fize­téseket, betudhassa a Magyarország által 1943-ig bezárólag fizetendő évi részletekbe úgy, ahogyan azt a mai napon aláírt Egyezmény első szakasza a hivatkozott határozat értelmében megállapította. Mint a Magyarország­gal kötött és Hágában kézjeggyel ellá­tott Egyezmények végleges szövegének megszerkesztésével megbízott Bizott­ság elnöke, a többi hitelező Kormányok képviselőivel egyetértve, kijelentem, hogy az említett fizetések teljes fel­használása az egész 1943 évig terjedő időszakra véglegesen rendezést nyert a Hágában 1930 január 20-án a hitelező Hatalmak között (Ausztria, Magyar­ország, Bulgária, felszabadítási tar­tozás tekintetében) létrejött és Hágá­ban 1930 január 20-án aláírt egyez­mény folytán és hogy ennek következ­tében a betudásra vonatkozó bármely kérdés, valamint a felhasználás módo­sításának kérdése, nem merülhet fel.» Korányi báró a következőket vála­szolja : «A magyar Bizottság sajnálattal ve­szi tudomásul a hitelező államok ezen kijelentését. A magyar Kormány azon a nézeten van, hogy a Vegyes Döntő­bíróságok által Magyarország ellen ho­zott ítéletekben megállapított összegek betudásának visszautasítása annak elle­nére, hogy ezeket a terheket béke­szerződési terheknek elismerték, ellen­kezik a Genfben a Népszövetség előtt

Next

/
Thumbnails
Contents