Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.
Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről
190 939. szám. 2. A la demande de la Délégation hongroise, le Président du Comité, exprimant l'opinion unanime des représentants des Gouvernements créanciers, fait la déclaration suivante : «Les représentants du Gouvernement hongrois, se référant aux termes de la décision N° 2797 du 21 Février 1924 de la Commission des Réparations, ont posé la question de savoir si les Gouvernements créanciers intéressés autoriseraient effectivement la Commission des Réparations à imputer des paiements ou des livraisons en exécution du Traité de Trianon, autres que des paiements de réparations, sur les annuités à payer par la Hongrie jusqu'en 1943 inclus, en vertu de ladite décision, telle qu'elle a été confirmée par l'article 1 er de l'Accord signé ce jour. En tant que le Président du Comité pour la rédaction du texte définitif des Accords avec la Hongrie paraphés à La Haye, je déclare, d'accord avec les représentants des autres Gouvernements créanciers, que l'affectation totale desdits paiements pour toute la période jusqu'en 1943 y compris, est définitivement réglée par l'arrangement entre les Puissances créancières (Autriche, Hongrie, Bulgarie, dette de libération), signé à La Haye, le 20 Janvier 1930, et qu'en conséquence toute question d'imputation ainsi que la question de modifier cette affectation ne peut se poser.» En réponse, le Baron Korányi déclare : « La Délégation hongroise prend acte avec regret de cette déclaration des Puissances créancières. Le Gouvernement hongrois considère que le refus de déduire les montants des sentences portées contre la Hongrie par les Tribunaux Arbitraux Mixtes, malgré que ces charges ont été reconnues être charges du Traité, est contraires, au sens des Accords faits à Genève en 1924, à la Société des Nations. 2. A magyar Küldöttség felkérésére a Bizottság elnöke a hitelező államok képviselőinek egybehangzó véleményének adván kifejezést, a következő nyilatkozatot teszi : «A magyar Kormány képviselői, hivatkozással a Jóvátételi Bizottság 1924 február 21-ről 2797 szám alatt kelt határozatára, felvetették azt a kérdést, hogy az érdekelt hitelező Kormányok felhatalmazzák-e a Jóvátételi Bizottságot arra, hogy a trianoni Békeszerződés végrehajtása értelmében, teljesítendő fizetéseket vagy szállításokat, amelyek nem képeznek jóvátételi fizetéseket, betudhassa a Magyarország által 1943-ig bezárólag fizetendő évi részletekbe úgy, ahogyan azt a mai napon aláírt Egyezmény első szakasza a hivatkozott határozat értelmében megállapította. Mint a Magyarországgal kötött és Hágában kézjeggyel ellátott Egyezmények végleges szövegének megszerkesztésével megbízott Bizottság elnöke, a többi hitelező Kormányok képviselőivel egyetértve, kijelentem, hogy az említett fizetések teljes felhasználása az egész 1943 évig terjedő időszakra véglegesen rendezést nyert a Hágában 1930 január 20-án a hitelező Hatalmak között (Ausztria, Magyarország, Bulgária, felszabadítási tartozás tekintetében) létrejött és Hágában 1930 január 20-án aláírt egyezmény folytán és hogy ennek következtében a betudásra vonatkozó bármely kérdés, valamint a felhasználás módosításának kérdése, nem merülhet fel.» Korányi báró a következőket válaszolja : «A magyar Bizottság sajnálattal veszi tudomásul a hitelező államok ezen kijelentését. A magyar Kormány azon a nézeten van, hogy a Vegyes Döntőbíróságok által Magyarország ellen hozott ítéletekben megállapított összegek betudásának visszautasítása annak ellenére, hogy ezeket a terheket békeszerződési terheknek elismerték, ellenkezik a Genfben a Népszövetség előtt
