Képviselőházi irományok, 1927. XXI. kötet • 938-980. sz.
Irományszámok - 1927-939. Törvényjavaslat a trianoni szerződésből fólyó kötelezettségekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről
146 939. szám. államokkal szemben fennálló azok a követelések is, melyek a levált területeken levő állami javakból és a felszabadítási tartozásból erednek. A szakértői bizottság most ismertetett javaslata alapján a hágai konferencia 1929 augusztus 31-én kelt záró jegyzőkönyvében felkérte az érdekelt államokat, hogy nevezzenek meg két-két megbízottat abba a bizottságba, amely foglalkozni fog a levált területeken levő állami javakkal és a felszabadítási tartozásokkal, úgyszintén Ausztria, Bulgária és Magyarország kötelezettségeinek a kérdésével akként, hogy amennyiben ez a bizottság az osztrák, bolgár és magyar állam kötelezettségeivel fog foglalkozni, ezek az államok meg lesznek híva, hogy a bizottság tárgyalásaiban, amennyiben az ő érdekeikről van szó, két-két képviselővel vegyenek részt. Ez a bizottság tárgyalásait Parisban 1929 évi szeptember hó végén kezdette meg. A bizottság üléseire a magyar kormány meghivatván, kiküldte a tárgyalásokra megbízottjait. A magyar kormány tudatában annak, hogy a magyar állam kötelezettségei alatt elsősorban Magyarországnak jóvátételi kötelezettsége értendő, a bizottság részére egy emlékiratot készített, melyben részletes adatokkal vázolta Magyarországnak pénzügyi és gazdasági helyzetét és oda konkludált, hogy Magyarország a jelenlegi viszonyok között azon a jóvátételi kötelezettségen felül, amely a Jóvátételi Bizottságnak 1924 évi február hó 21-én 2.797 /IL szám alatt hozott határozata szerint 1943 óv végéig fizetendő összesen 200 millió aranykoronában van megállapítva, újabb jóvátételi kötelezettséggel meg nem terhelhető. A magyar kormány a bizottság felhívására ezt a kívánságát a bizottságnak rendelkezésre bocsátott és külön e tárgyalásokra összeállított részletes statisztikai anyaggal támogatta. A tárgyalások során mindamellett Magyarországgal szemben azt a követelést támasztották, hogy 1943 után is teljesítsen jóvátételi fizetéseket, továbbá, hogy mondjon le állampolgárai nevében a trianoni békeszerződés 63. és 250. cikkeiben biztosított jogokról, amelyek a magyar állampolgárok levált területeken levő vagyontárgyainak a védelmét biztosítják. Ezt a követelést a magyar kormány határozottan visszautasította. Hanem ezzel szemben leszögezte, hogy, amennyiben a békeszerződésből és a fegyverszüneti szerződésből folyóan Magyarországra nehezedő nem jóvátételi, hanem egyéb kötelezettségek szemben az őt megillető követe • lésekkel valamelyes passzív saldót mutatnának, és ezt egy átalányösszeg fizetésével megválthatná, ez elől nem zárkóznék el és hogy e célból hajlandó 1943 év után évi átalányösszegeket fizetni. Természetesen e javaslat ragaszkodott ahhoz, hogy egyrészről jóvátételre további fizetéseket Magyarország nem teljesít és másrészről, hogy épségben kell tartani a döntőbírósági elvet, amelyen változtatni a magyar kormánynak magának a trianoni szerződésnek megváltoztatása nélkül nincs módjában. A magyar kormánynak ez a javaslata viszont a párisi tárgyalásokon képviselt hatalmak részéről nem talált elfogadásra, úgyhogy az említett bizottság párisi tárgyalásai eredmény nélkül végződtek. A kérdés végleges rendezése az 1930 év januárjában összeülő második hágai konferencia részére tartatott fenn, amelyre a magyar kormány szintén meghívást kapott. A magyar kormány ezen a második hágai konferencián egy e célra összeállított igen gazdag anyaggal a leghatározottabban képviselte a párisi bizottság előtt már elfoglalt ama álláspontját, hogy Magyarország újabb jóvátételt nem vállalhat és legfeljebb csak arról lehet szó, hogy a békeszerződésből folyó egyéb kötelezettségeknek végleges megváltására átalányösszeget fizet. A hágai konferencián résztvevő hatalmak azonban újból azt kívánták, hogy a magyar jóvátétel és a Magyarországot a trianoni szerződésből kifolyólag terhelő egyéb pénzügyi kötelezettségek kérdésén kívül rendeztessék a magyar állampolgárok részéről az utódállamok
