Képviselőházi irományok, 1927. XX. kötet • 882-937. sz.
Irományszámok - 1927-929. Törvényjavaslat a törvénykezés egyszerűsítéséről
929. szám. 343 alapján az igazságügyi hatóságok sikerrel küzdöttek meg a rendkívüli munkateherrel és ezidőszerint az ügyintézés ismét normális mederbe jutott. Még mindig lehet kifogást tenni azonban büntető igazságszolgáltatásunk ellen mind a gyorsaság, mind az egyszerűség, mind az olcsóság szempontjából. Ezek a kifogások csak közvetve fakadnak abból a törekvésből, hogy az államháztartás terhein könnyíteni kell, bár ez a szempont a magyar államnak jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetében kétségtelenül nagyjelentőségű. A büntető igazságszolgáltatás terén azonban a szorosan vett igazságügyi szempontok közvetlenül is a mai eljárás javítását követelik. Az igazságügyi szempontok a büntető eljárás terén találkoznak a pénzügyi szempontokkal. A büntetés értéke szempontjából rendkívüli fontosságú ugyanis, hogy az a bűncselekményt lehetőleg nyomon kövesse. A gyors és hatályos megtorlás megnyugtatja az egész társadalmat és megfelelő esetekben alkalmas lehet arra, hogy az elítéltet ismét jó útra terelje. A legmagasabbrendű közérdek követelménye tehát, hogy a büntető eljárás ne csak alapos legyen, ne csupán az igazságos ítélkezés biztosítékait nyújtsa, hanem egyúttal gyors is legyen. Egyfelől a komolytalan ügyeknek és a felesleges perszakoknak kiküszöbölésére, másfelől a nem okvetlenül szükséges bírói munka közvetlen csökkentésére és a perorvoslatoknak kellő hatályok közé szorítására kell törekedni. így lehet elérni a büntető eljárásnak a komoly ügyekre és ezekben is a lényegre koncentrálását, ami az eljárás gyorsítását, egyúttal pedig a büntető igazságszolgáltatás olcsóbbá válását eredményezi. Minthogy pedig a büntető igazságszolgáltatás költségeit a dolog természetéhez képest 'jórészt az államkincstár viseli, így a szorosan igazságügyi szempontból történő javítás az államkincstár terheinek is könnyítésére vezet* A büntető eljárás komolyságának fokozására irányulnak a javaslatnak azok az intézkedései, melyek a magánvád gyakorlásának könnyelmű eseteit és szakszerűtlenségét kívánják csökkenteni egyfelől a kötelező ügyvédi képviselet rendszerének bizonyos körben meghonosításával (93. §.), másfelől törvénykezési illeték behozásával (109. §.). Ezek a tervezett intézkedések előreláthatólag alkalmasak lesznek arra, hogy a magánvádlót komoly megfontolásra indítsák, mielőtt panaszával bírósághoz fordulna. Nem mulasztja el a javaslat azonban arról is gondoskodni, hogy ezek az intézkedések ne tegyék lehetetlenné vagyontalan egyének számára magánvádra üldözendő bűncselekmények eseteiben az állam büntető hatalmának gyakorlását és a büntetésben rejlő elégtétel megszerzését. A magánvád megfontoltságát, kívánja előmozdítani, hogy a magánvádra nem szegénységi jogon folyó eljárás során a bűnügyi költséget az államkincstár a mai jogállapottól eltérően nem előlegezi (107. §.) sa nyilván alaptalanul bejelentett bizonyíték felvételével járó költséget abban az esetben is az ily költségre okot adó személy viseli, akit különben a bűnügyi költség nem terhelne (108. §.)• A bírói eljárás komolyságát kívánja fokozni a javaslat azzal is, hogy megengedi a kir. ügyészségnek a vádemelés mellőzését minden olyan esetben, amikor valakit több bűncselekmény gyanúja terhel és ezek közül egynek vagy többnek letárgyalása esetében a kiszabott büntetés előreláthatólag olyan jelentékeny lehet, hogy a többi bűncselekmény elbírálása a közérdek szempontjából közömbösnek s így céltalannak tekinthető (94. §.). A büntető bíróságnak nem szorosan büntetőjogi természetű eljárását is komolyabbá törekszik tenni a javaslat azzal, hogy a sajtó-helyreigazítási panaszt kötelező ügyvédi képviselethez köti (112. §.), a büntetőeljárás során érvényesített magánjogi igényt pedig — ideértve a nemvagyoni kár címén követelt vagyoni elégtételt is — az ügyvédi képviselet tekintetében egyenlősíti a polgári bíróság előtti érvényesítéssel (93. §. ut. bek.). Végül a bíróküldési indítvány bizonyos eseteiben a halasztó hatály megszüntetése és a nyilván alaptalan ily indítvány
