Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.
Irományszámok - 1927-828. A képviselőház közgazgadasági és közlekedésügyi bizottságának jelentése "a közhasználatú gépjárművállalatokról" szóló 815. számú törvényjavaslat tárgyában
8â8. szám. 47 kelt miniszterekkel együttes elvi hozzájárulását és a vagyonfelügyeleti felettes hatóság jóváhagyását kell kikérni, abból a szempontból, vájjon közüzem létesítése közérdekből indokolt-e és a vállalkozás háztartási szempontból megengedhető-e ? E kérdések eldöntése után az engedélyezés tekintetében az előző bekezdésben körülírt eljárást kell követni. Ha az illetékes hatóság a rendőrhatóság kifogása ellenére hoz engedélyt megadó véghatározatot, ezt fokozatos felülbírálás végett a felettes hatósághoz hivatalból fel kell terjeszteni még akkor is, ha a határozatot fellebbezéssel nem támadták meg. Az ilyen véghatározatot végső fokon a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértően bírálja el. Az engedélyező alsóbbfokú hatóság az e törvény hatálya alá tartozó közhasználatú gépjáró mű válla latra kiadott engedélyek másolatát egyidejűleg a kereskedelmügyi miniszterhez felterjeszteni, valamint az engedéllyel kapcsolatosan ebben a törvényben megengedett mindennemű változtatást utólag is bejelenteni köteles. 11. §. Az engedélybe felvenni kívánt feltételeket és kikötéseket az engedélyt kérővel előre közölni kell oly felhívással, hogy amennyiben a közölt feltételek és kikötések mellett az üzem létesítésére vállalkozik, ezt kötelező nyilatkozatban záros határidőn belül jelentse be és egyszersmind az engedélyezési díjat (22. §.) is fizesse be. Az engedélyt kérőt, ha ennek a feltételnek eleget nem tett, kérelmétől elállottnak kell. tekinteni. 12. §. Az engedélybe fel kell venni : a vállalat megjelölését (2. §.), a használatba vehető, vagy veendő gépjáróművek számát, az azok típusára, minőségére, felszerelésére, berendezésére, a hazai beszerzés kötelezettségére és e kötelezettség megszegésének megtorlására {39. §.), az üzem megkezdésének időpontjára, az engedély érvényének tartamára, az alkalmazott személyzetre, az ellenőrzés fejében fizetendő évi átalány öszszegére, a közrend és a közlekedés rendjének biztosítására, az utak hasz* nálatának feltételeire, ezek között az útfenntartási hozzájárulásra, a köz- és állategészségügy védelmére, a statisztikai adatszolgáltatás kötelezettségére, a rendszeres járatokat fenntartó vállalatoknál ezenfelül a járatok számára, az útvonal, az állomások és megállóhelyek kijelölésére vonatkozó, végül a rendszeres járatokat fenntartó, valamint a hulla- és betegszállító váltatoknál a 13. §-nak megfelelő rendelkezéseket. Az engedélyben kell továbbá megállapítani azokat a kötelezettségeket, amelyek az engedélyest a közigazgatás érdekében, különösen pedig tűzvész, árvíz, zavargások és hasonló rendkívüli körülmények esetén terhelik. 13. §. A rendszeres járatok (2. §. 1. a), 2. a) és 3. a) pontja) közlekedési idejét és menetrendjét, az ezek továbbá a beteg- és hullaszállító vállalatok által szedhető menet- és fuvardíjak legmagasabb tételét, valamint az említett legmagasabb tétel keretén belül a díjszabási jog gyakorlásának módját az engedélyező hatóság állapítja meg. Ha az önkormányzati közhatóság üzemének díjszabását a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg, a belügyminiszterrel egyetértően köteles eljárni. Az engedélyező hatóság a menetrendet és a díjszabást a vállalat kérelmére időről-időre a szükséghez képest módosíthatja, egy-egy év elteltével, sőt indokolt sürgős szükség esetén közérdekből korábban is hivatalból felülvizsgálat alá veheti és az engedélyes meghallgatása után megváltoztathat] a. Az engedélyes az engedélyezett menetrendet és díjszabást a jóváhagyás feltüntetésével a kereskedelemügyi miniszter által megállapított módon kihirdetni és az üzemet az engedély érvényének tartama alatt — az engedélyben foglalt feltételek betartásával — állandóan fenntartani köteles. A fuvarozási kényszerből következő