Képviselőházi irományok, 1927. XIX. kötet • 823-881. sz.

Irományszámok - 1927-865. Törvényjavaslat Budapest székesfőváros közigazgatásáról

206 865. szám. sát országos szempontok is kötelezővé teszik. Ezért az ellenőrzés nehéz feladatának megkönnyítése és eredményességének biztosítása érdekében egy a székesfővárostól teljesen független szervet kell létesíteni, amely számszéki ellenőrzést gyakorol a vagyonkezelés és számvitel szempontjából a közigazgatás minden ága, a székesfőváros és a felügyelete alatt álló alapok, alapítványok minden jövedelmének és vagyonának kezelése, a székesfőváros intézeteinek, közintézményeinek, közmüvei és üzemei minden jövedelmei és vagyonának kezelése felett még akkor is, ha az igazgatást külön jogi személy (részvénytársaság, cég stb.) látja el, de a székesfővár snak ott a felénél nagyobb érdekeltsége van. Erre a feladatra a törvényjavaslat egy különleges szervet : főszámvevői állást szervez. A főszámvevőt a belügyminiszter fogja kinevezni és feladatkörének a törvényben meg nem határozott részleteit ugyancsak a belügyminiszter állapítja meg a pénzügyminiszterrel egyetértésben. A főszámvevő közvetlenül és kizárólag a főpolgármesternek lesz alárendelve. A főszámvevői állás szervezése teljessé teszi azt a felügyeleti és ellenőrzési rendszert, amelyet a törvényjavaslat a főpolgármester, polgármester és az intézőtanács íelügyeleti és ellenőrzési jogkörének kiépítésével megteremtett. A kormányhatóság felügyeleti jogára is különös súlyt helyez a törvényjavaslat, amely — amint az elmondottakból kitűnik — általában a felügyeleti és ellenőrzési jog erősítését célozza. Nem állapít meg túlságos gyámkodást, amennyiben kormányhatósági jóváhagyást csak a legfontosabb közgyűlési határozatokra (szabályrendeletek, költségvetések stb.) nézve követel, amelyeknél a jóváhagyás kikötésétől — a kérdés nagy fontosságára való figyelemmel —• eltekinteni nem lehetne. Már az intézőtanács határozatait nem kell jóváhagyás végett a kormányhatóság elé terjeszteni, kivéve, ha azt külön törvény rendeli el. Ezekkel a könnyítésekkel szemben azonban a belügyminiszter a székesfőváros közigazgatását és gazdálkodását, pénzkezelését és számvitelét kiküldöttei útján ellenőrizheti és kötelező intézkedéseket tehet egyes gazdálkodási módok teljes megváltoztatására. Egyes háztartási intézkedések — úgymint az önálló adó bevezetéséhez, kölcsönök felvételéhez és kölcsönköt vények kibocsátásához, üzemnek r. t. alakjában való létesítéséhez a belügyminiszternek és a pénzügyminiszternek együttes engedélye szükséges. Szabályozza a törvényjavaslat a szabályrendeletek kormányhatósági felülvizsgálatát is. Kimondja azt, hogy az olyan szabályrendeleteknél, amelyeknek megalkotását törvény teszi kötelezővé, a miniszter módosítást rendelhet el, vagy a hiányok pótlását kívánhatja. Ha rendeletének a törvényhatóság nem felel meg, rendeletileg intézkedhetik. Az olyan szabályrendeletet azonban, amelynek megalkotását törvény nem teszi kötelezővé, a miniszter csak a szabályrendelet ellen beadott fellebbezésben felhozott okok miatt, hivatalból pedig csak a törvényesség szempontjából és vagyonielügyeleti nézőpontból veheti vizsgálat alá. A törvényjavaslatnak szabatos rendelkezései jövőre ki fognak zárni minden olyan vitát, amely eddig a miniszterek felülvizsgálati jogának gyakorlása körül felmerülhetett. A kormányhatósági felügyelet gyakorlását meg fogja könnyíteni az is, hogy a főpolgármesternek a közgyűlési, intéző tanácsi és polgármesteri közérdekű határozatok ellen felterjesztési, a t. főügyésznek pedig fellebbezési joga lesz. Teljesen érintetlenül marad a törvényhatóság felírási joga és az önkormányzatot ért esetleges sérelmekkel szemben az 1907 : LX. t.-c. alapján érvényesíthető közigazgatási bírósági panaszjog. Már az 1920 : LX. t.-c. megadta a belügyminiszternek a törvényhatóság feloszlatására vonatkozó jogot. Ez a törvényjavaslat — az 1929 : XXX. t.-c. idevágó rendelkezéséhez hasonlóan — szintén jogot biztosít a törvényhatósági bizottság feloszlatására, ha az jogszabállyal nyíltan helyezkedik szembe, vagy az