Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.
Irományszámok - 1927-809. Törvényjavaslat egyes jogügyleteknek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatosa rendelkezésekről
20 809. szám. feladata a törvénynek. E végből szükséges, hogy a nagyobb jelentőségű cégbeadványokat kir. közjegyző vagy ügyvéd ellenjegyezze és ellenjegyzésével mintegy a beadványért és a beadványban foglalt kérelem alapjául szolgáló okiratok tartalmi helyességéért is erkölcsi szavatosságot, vállaljon. A kereskedelmi ügyletek természete nem engedné meg, hogy maga a bejegyzés alapjául szolgáló okirat is alakiságokhoz köttessék, viszont a cégbírósággal való érintkezésben már kereskedelmi törvényünk is számos formaságot szabott (V. ö. 1875 : XXXVII. t.-c. 67., 127., 159., 227., 41. stb. §.). A törvényjavaslat a kisebb vagyonú kereskedők kimélése végett csak a részvénytársaságokra és szövetkezetekre vonatkozó cégbeadványokhoz tette kötelezővé az ellenjegyzést. A különbségtétel annál inkább indokolt, mert a részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél az üzletviteltől távolabb álló részvényeseknek, illetőleg tagoknak érdekvédelme is megkívánja, hogy a törvény a cégbejegyzések tartalmi és alaki helyességét biztosítsa. A 16. §-hoz. Az 1874 : XXXV. t.-c. 58. §-a nem engedte meg, hogy a közjegyzők magánokiratot felvehessenek. Azok az okok, amelyeket e tilalom támogatására felhoztak, a közérdek szempontjából nem helytállók. A jogkereső közönség érdekével nem fér össze az, hogy a közjegyzőkkel (akikhez számos ügyben a törvény szerint utalva vannak) jogügyleteikről okiratot ne készíttethessenek. Nincs értelme annak sem, hogy a legmagasabb jogi képzettséggel bíró és a tételes jog alkalmazásában nagy gyakorlatot szerzett kiváló közjegyzői karunk eltiltassék a magánokiratok felvételétől, különösen azok után, hogy a községi jegyzők magánmunkálati jogköre is törvényes elismerést nyer. Magánokiratok szerkesztése a közjegyzői intézmény céljával sem ellenkezik ; sőt annak megengedése, hogy magánokiratot közjegyző is felvehessen, éppen a közjegyzői intézmény egyik főcélját, t. i. a vitás jogkérdések megelőzését szóigálja, mert a jogban járatlan feleknek több alkalmuk nyílik arra,' hogy jogügyleteik létesítésében jogban jártas személyek közreműködését vehessék igénybe. A tilalom megszüntetése nem érinti a közjegyzői intézmény közhitelességi jellegét sem, mert a mellett épségben maradnak a közjegyzői okiratok különleges kellékeire és a közjegyzők fokozott fegyelmi felelősségére vonatkozó rendelkezések is. A 17. §-hoz. Ez a §. kiegészíti a 12. és 14. §-nak a jegyzői magánmunkálatok körére vonatkozó rendelkezéseit. E három §-ban kizárólagos érvénnyel meg van határozva mindaz, amit a községi jegyző magánmunkálati jogkörben végezhet. Minden magánmunkálat, amelyet a községi jegyző az említett vagy esetleg más tételes törvényi rendelkezésen túlmenőleg üzletszerűen vagy díjért végez, a következő 18. §. büntető rendelkezésébe ütközik. Emellett a 17. §. 3. bekezdése felhatalmazást ad az illetékes minisztereknek arra is, hogy az önálló jegyzői állások megüresedése alkalmával olyan községekben, ahol erre a helyzet megérett, a jegyzői magánmunkálatokat még a törvényben meghatározott mértéken alul is korlátozhassák, vagy eltilthassák. A 18. §-hoz. A törvényjavaslat ama céljának megfelelően, hogy az okirati forma megszabása és a fontosabb okiratok szabatos szerkesztésének biztosítása által az okiratnélküliségből vagy az okiratok helytelenségéből származó pereskedéseknek elejét vegye, gondot kellett fordítani arra is, hogy az okiratok szerkesztésére illetéktelen vagy képtelen úgynevezett zúgírászok működése minél szigorúbban üldöztessék. Ehhez képest a 18. §. az 1912 : LIV. t.-c. 16. §-ának rendelkezését a következő toldással egészítette ki : „avagy bíróság vagy más hatóság előtt való használat céljára okiratokat szerkeszt vagy arra ajánlkozik", — továbbá a zúgirászatot, ami eddig csak kihágás volt, vétséggé minősítette s ennek megfelelően szigorúbb büntetést szabott arra,
