Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

176 815, szám. A 38. §-hoz. A közhasználatú gépjáróművet igénybevevő közönség és más személyek is, akik ily vállalat gép járóművei által károsodnak, a baleset hátrányait könnyebben viselik, ha az ezekért felelős személy kártérítést nyújtani képes. E megfontolástól vezettetve, indokoltnak láttam, hogy a közhasználatú gépjáróművállalatokra a szavatossági biztosítást kötelezővé tegyem. A közhasználatú gépjáróművek szavatossági biztosításának kötelezettségével csaknem minden országban találkozunk. Sőt nálunk is a nélkül, hogy a kötelezettség fennállana, valamennyire gondos vállalkozó, becslés szerint az engedélyesek 90, vagy ennél is nagyobb százaléka gép járóművét a szavatossági kár esetére biztosítja. Értesülésem szerint a következő összegekre szóló biztosítások szokásosak : Í. Közhasználatú személy- és teher gépjáróműveknél : egy személy sérülése esetére 5.000 P több „ „ „ 25.000 „ tárgyrongálás „ 2.500 „ 2. Géperejű társaskocsinál : a) a vezetőét nem számítva, 10 személyig terjedő ülőhellyel : egy személy sérülése esetére 5.000 P több „ „ „ 30.000 „ tárgyrongálás „ 2.500 „ b) a vezetőét nem számítva, 10 személynél több ülőhellyel : egy személy sérülése esetére 5.000 P több „ „ „ 50.000 „ tárgyrongálás „ 2.500 „ A fenti összegeket természetesen úgy kell érteni, hogy több személy megsérülése esetén is az egy-egy személy részére nyújtandó kártérítési összeg az egy személy sérülése esetére biztosított alapösszeget meg nem haladhatja. Ezen összegek átlagokat képviselnek, de mint ilyenek bizonyítékai annak, hogy a tényleges rendes szükségletnek felelnek meg és ezért a vállalatokat magam is körülbelül ezen összegek erejéig kívánnám biztosításra kötelezni. Ha a vállalat engedélyese azt kívánja, hogy minden eshetőséggel szemben fedezve legyen, természetesen magasabb összegekre is köthet biztosítást. A szavatossági biztosítás kötelezővé tételében rejlő állami gondoskodás azonban nem az engedélyes érdekeit tekinti, hanem elsősorban azt célozza, hogy a kevésbbé tehetős közönség, amely a közhasználatú gépjáróművállalatokra reá van utalva, károsodás esetében mindenesetre legalább olymérvű kártalanítást kapjon, amely átlagos vagyoni és kereseti viszonyainak megfelel. A biztosítási összegek megállapításánál arra is figyelemmel kívánok lenni, hogy a biztosítási díjtételek szükségtelenül oly nagyok ne legyenek, hogy a közhasználatú gepjárómű vállalatok fejlődésének útját állják. A biztosítási összegeknek magában a törvényben megállapítását mellőztem, mert a viszonyok változása folytán ezeket nyilván többször is szükséges lesz módosítani. * Kétségtelen, hogy nagyforgalmú városokban és ahol az okozható kár is nyilván nagyobb értéket képvisel, bizonyos összeg túlalacsony, viszont pl. valamely község és vasúti állomása között közlekedő, az ülőhelyek egyenkinti értékesítése