Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

815. szám. 153 Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni, hogy a gépjáróművállalat a kereseti lehetőségeket tartva szem előtt díjtételei megállapításánál az áru értékére, valamint közgazdasági jelentőségére sohasem lehet annyira tekintettel mint a vasút. Amíg ez utóbbi csekély értékű, de közgazdasági szempontból fontos árukat, pl. szenet, követ, fát stb. igen alacsony díjtétel mellett kénytelen szállítani és ezérit bizonyos mértékig kiegyenlítődést a nagyobb értékű áruknál keres, addig a gépjárómű nagyértékű áruk fuvarozását olcsóbban képes vállalni, mert éppen a kisértékű tömegáruk fuvarozását teljesen a vasútnak engedi át. A gépjáróműközlekedés mindezeknél fogva igen sok esetben fenntartójának jövedelmező és közvetlenül élvezőjének, vagyis az utasnak, vagy az áru feladójának kétségtelenül kényelmes, sőt olcsóbb ugyan, de a köz szempontjából azonban mégsem gazdaságos, sőt magasabb közérdeket sért és veszélyeztet. A gazdaságosság ugyanis azt jelenti, hogy minél kisebb erőkifejtéssel, a lehető legnagyobb eredmény éressék el. A gazdaságosság elvének tehát nem felel meg, hogy valamely forgalom szétíorgácsoltassék, amikor a számos nyerészkedő apró vállalat a közlekedési igényeket olyan terjedelemben, olyan rendszerességgel és olyan megbízhatóan mint a vasút, kiszolgálni nem tudja. A vasút a gépjárómű versenyével szemben bizonyos mértékig mindenesetre maga is védekezhetik. Versenytarifákat állíthat, a kiszolgálást javíthatja, a kezelési eljárást, az elszámolási rendszert egyszerűsítheti, a fuvarozási póthatáridőket leszállíthatja, vagy eltörölheti, a megállóhelyek számát csökkentheti és ezáltal a vasúti szállítást, különösen a darabáruknál gyorsíthatja, az egész rakománynak a gép járóműről a vasúti kocsira és erről megint egyben a gép járóműre áthelyezését lehetővé tevő „container

14 rendszert vezetheti be, motorkocsikat állíthat be stb. Azonban a vasút -teljesítőképesége fokozásának nem is annyira technikai, mint inkább gazdasági határai vannak. Maga a sínhez kötöttség már helyi és időbéli korlátozást jelent, a szerelvény üzletszerű kihasználása pedig az egyéni kívánalmak kielégítésének további korlátokat szab. Végül a vasutak érdékeiket akként védelmezhetik, hogy saját autóüzemet rendezhetnek be, mellyel a különböző állomások között lebonyolítandó forgalmat, azután a háztól, a telephelyről és így tovább az állomásra és fordítva az állomástól a házhoz, telephelyre szállítást szolgálják ki. Résztvehetnek olyan önálló gépjáróművállalat alakításában, amely a vasút által megszüntetett állomásokra "és a vasúti állomások között levő területek kiszolgálására rendez be járatokat. Különösen a személyszállítás terén e rendszert olyképen is lehet alkalmazni, hogy a vasút csak a reggeli tömegforgalmát bonyolítja le, míg a 'közbeeső napszakban az aránylag csekély forgalmat az autóbuszok szolgálják ki. így egyrészt, aki nem használt vonatok törlésével megtakarítást lehet elérni, másrészt az autóbuszok, több utazási alkalmat nyújtván, a vasút bevételeinek fokozására is alkalmasnak. Ily vállalat létesítése azonban nagy tőkéket igényel. Azért Amerikában és Németországban főleg az árufuvarozás, Angliában pedig úgy az árufuvarozás, mint még inkább a személyfuvarozás terén az a rendszer terjedt el, hogy a vasutak gépjáróművállalazokkal szerződéseket kötnek és a részükre nem gazdaságos helyi forgalom lebonyolítását ezekkel végeztetik. A vasutak ekként nagy befektetéséktől, a karbantartás költségeitől, az üzem kockázatától és a szavatosságból eredő kártérítéstől szabadulnak. Az árufuvarozási vállalatok pedig nem vesztik el keresetüket, ellenben a vasutat olcsón szolgáljak ki, mert járóműveiket a vasút számára történő szállítások híján másfelé is kihasználhatják. Az egymásmellettiség rendszere, melynek legnagyobb tere a nagy közlekedési csomópontokban és azok körzetében kínálkozik, e két közlekedési eszköz előnyeit szerencsésen egyesíti és úgy a közönség, mint a vasút szempontjából előnyösnek bizonyult. A nem gazdaKépv. iromány. 1927—1932. XVIII. kötet. 20