Képviselőházi irományok, 1927. XVIII. kötet • 808-822. sz.

Irományszámok - 1927-815. Törvényjavasla a közhasználatú gépjárművállalatokról

140 815. szám A kizárólagossági jog megszüntetése ügyében a kereskedelemügyi miniszter a bírói út kizárásával és pedig a köz­igazgatási önkormányzati testületek vállalatait illetőleg a belügyminiszterrel egyetértően végső fokon határoz. 19. §. Az esetenkint fuvarozást űző vállalatokat (2. §. 1. b), 3. b) és 4. b) pontja), amelyek üzeme egy város vagy község belterületén túl terjed, a keres­kedelemügyi miniszter akként korlá­tozhatja, hogy azok a fuvarozást csak bizonyos körzetben, esetleg azon belül is közforgalmú vasút, vagy rendszeres hajójárat, vagy gépjáróművel űzött rendszeres járat útvonalától csak meg­határozott távolságban és irányban folytathatják. Ily korlátozásnak az előző bekezdés rendelkezéseinek megfelelően akkor is helye van, ha a vasúti, illetve ha a rend­szeres hajó-, vagy gépjárómú-közleke­dés utólag létesül. 20. §. A társaskocsi, áru- vagy vegyesfuvarozási vállalat rendszeres já­ratának (2. §. 1. a), 3. a) és 4. a) pontja) valamely útszakaszon, továbbá valamely város vagy község belterüle­tén való átvezetését, avagy valamely város vagy község belterületére való bevezetését nem akadályozhatja az, hogy más közforgalmú vasúti vagy gépjárómüvállalatnak az átszelt út­vonal forgalmára, illetőleg a kérdéses város vagy község belterületén a forga­lom lebonyolítására korábban kapott engedélye, vagy korábban biztosított területhasználati joga van. Az előző bekezdés alapján történő engedélyezésből kifolyóan a korábban létesült közlekedési vállalat kártérítési igényt nem támaszthat. A korábban létesült vállalat érdekeit, illetőleg jogait azonban a 18. §. rendelkezéseinek megfelelő védelemben kell részesíteni és a kiadandó engedélyben erre alkal­mat korlátozó kitöréseket kell tenni. Az engedélyezett közhasználatú gép­járóművállalat állomásjelző tábláinak közterületeken, házakon, kerítéseken, ezek állagának és használhatóságának sérelme nélkül, hatósági engedély alap­ján való elhelyezését az érdekeltek tűrni kötelesek. Ezért ellenértéket követelni nem lehet. Ha a vállalat egyéb létesítményeinek (váróhelyiségek, várócsarnokok, kité­rők stb.) céljára, vagy járóműveinek állomáshelyéül városok és községek utcáinak, tereinek és közterületeinek igénybevétele szükséges, az ebből tá­madó minden vitás kérdést végső foEon a belügyminiszter dönti el. Az 1890: 1. törvénycikkben meg­határozott közutak, vagy ezek átkelési szakaszainak igénybevételéből támadt vitás kérdéseket végső fokon a keres­kedelemügyi miniszter, szükséghez ké­pest a belügyminiszter meghallgatásá­val dönti el. A közutak útkoronáit ennek a §-nak negyedik bekezdésében meghatározott célokra igénybevenni csak a kereskedelemügyi miniszter engedélyével szabad. 21. §. A közhasználatú gépjárómű­vállalat létesítésére adott engedély sze­mélyre szóló jogosítvány. Ennek foly­tán az engedélyes ezt a jogosítványt (engedélyt) vagy annak gyakorlását az engedélyező hatóság előzetes hozzá­járulás nélkül társulás, bérbeadás, vagy bárminő egyéb módon másra át nem ruházhatja. Az átruházást csak annak javára lehet engedélyezni, aki e törvény értelmében engedélyt kaphat. Az engedélyes halála után az üzemet az életben maradt házastársa saját jogán és amennyiben az engedélyes után törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek, vagy unokák maradtak, egyszersmind ezeknek a jogán és ezek javára is újabb engedély nélkül folytathatja, köteles azonban az üzem átvételét az engedé­lyes halálától számított négy hét alatt a hatóságnak bejelenteni és ez alka­lommal az ebben a törvényben meg­állapított mindazokat a kellékeket saját személyében igazolni, amelyeket a tör­vény az engedély kiadásának előfeltéte­leképen megszab. Ha az életben maradt házastárs e személyi kellékekkel nem

Next

/
Thumbnails
Contents