Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.

Irományszámok - 1927-740. Törvényjavaslat a földadóra, a jövedelemadóra és a vagyonadóra, a kereseti adóra, valamint a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

740. szám. 79 adók belátható időn belül Budapest székesfővárost illetnék. Ez pedig nem volna igazságos. Ennek folytán azt javaslom, hogy az állami nyugdíjasok illetményei után járó adók a házadó kivetési kulcsának újabbi megállapításáról és a községek segélyezési alapjáról szóló 1929 : II. t.-c. 2. §-a értelmében alakított „Községek segélyezési alapja" javára számoltassanak el. Az állami nyugdíjasok — ideértve a honvedelem, a csendőrség, a posta, valamint a magyar államvasutak nyugdíjasait is — mintegy évi 1,600.000 pengő adót fizetnek. Ez az összeg, a kis- és nagyközségekben befolyó házadónak az évi 13,500.000 pengőt meghaladó — és az alapnak a most hivatkozott törvény értelmében már átengedett, kb. évi 2,200.000 pengőt tevő részével együtt előreláthatóan elegendő lesz arra, hogy azok a községek, amelyek rendes szükségleteiket kellő takarékosság mellett sem tudják 50%-os pótadóból fedezni, vagy amelyek az elemi csapások miatt elrendelt adótörlések folytán szükségleteiket saját erejükből egyáltalában nem képesek fedezni, már a folyó évben is megfelelően segélyeztessenek, úgyhogy a folyó évben — az esetleg el nem kerülhető rendkívüli szükségletek eseteit kivéve — egy községben sem lesz 50%-ot meghaladó községi pótadó kivetve. A 10. és 11. §-hoz. Az egyes adók és illetékek mérsékléséről, stb.-ről szóló 1927 : V. t.-c. 63. §-a a késedelmi kamatok számítását illetően már tartalmazott bizonyos könnyítéseket, amennyiben a késedelmi kamatok mérvét abban az esetben, ha a tartozást három hónapon belül befizetik, 12%-ról 6%-ra mérsékelte. A mai viszonyok még nem teszik lehetővé azt, hogy a késedelmi kamatok kulcsának általános leszállítását javasoljam, mert ez azt vonná maga után, hogy az adózók a köztartozásokra szánt összegeket más célokra fordítanák, ahol ezeket az összegeket jobban tudják gyümölcsöztetni, mint amennyi késedelmi kamatot fizetniök kell. Azonban ezen a téren is igyekszem az adózók terhén könnyíteni és megadni mindazt, amit, az államkincstár érdekeinek veszélyeztetése nélkül meg lehet adni. A 10. §. rendelkezései több irányúak. Az együttesen kezelt közadókra nézve az 1927 : V. t.-c. 63. §-ában foglalt és fent idézett rendelkezésen túlmenőleg olyan módon javasolok kamatmérséklést, hogy az az adózó, akinek évi előírása a 200 pengőt nem haladja túl, ha tartozását az év végéig befizeti, a folyó évi tartozás után csak 6%-os késedelmi kamatot fizessen. Ez a rendelkezés gyakorlatilag oly kép fog végrehajtatni, hogy a múlt évi hátralékoknak ée ezek kamatainak teljes kiegyenlítéséhez szükséges összegeken felül fizetett összegek után — tekintet nélkül arra, hogy a fizetett összeg az évi tartozásnak mily hányada — csak 6%-os kamat fog szedetni. Ha azután az évi zárlatnál az állapíttatnék meg, hogy a hátralékos terhén a halasztó hatályú fellebbezéssel megtámadott, illetőleg törlés alatt lévő összegek levonása után mutatkozó hátralék a folyó tartozásának 10%-át túlhaladja, terhére — minthogy a 6%-os kamatkedvezményre való jogosultságát elvesztette — a 6%-os és 12%-os kamatok közti különbözet elő fog Íratni és a jövő évben teljesített befizetései elsősorban ennek a kamatkülönbözetnek a kiegyenlítésére fognak elszámoltatni. A 10%-os különbözet engedélyezését azért javaslom, mert méltánytalan volna, ha apróbb különbözetek miatt a különben elég pontosan fizető adózó ettől a kedvezménytől elesnék. Ennek a rendelkezésnek folyományaként a részletfizetéseknél követendő elszámolási sorrendet is újból kell szabályozni. Az érdekképviseletek részéről ismételten előterjesztett azt a kérelmet, hogy a késedelmi kamatok csak a fizetett összegek után számíttassanak, egyrészt az egyöntetű eljárás, másrészt a helyes kamatszámítás érdekében most sem áll módomban teljesíteni. Ha figyelembe