Képviselőházi irományok, 1927. XVI. kötet • 718-785. sz.
Irományszámok - 1927-745. Törvényjavaslat a régi osztrák és magyar koronára szóló tartozások és követelések rendezése tárgyában 1928. évi május hó 26-án Budapesten kelt magyar-csehszlovák Egyezmény becikkelyezéséről és azezzel kapcsolatos rendelkezésekről
745. szám. 299 A 4. cikk a kereskedelmi társaságoknál irányadó lakóhelyet állapítja meg. Az 5. cikk szerint a hitelintézetek és biztosító vállalatok fiókjainak tartozásainál és követeléseinél lakóhelynek nem a főintézet, hanem a fiók székhelyét kell tekinteni. Ezen szabály dacára, mint alább, a törvényjavaslat 4. §-ából kitűnik, ezen fiókok és magyar adósok, illetve hitelezők között fennálló tartozások és követelések minden átértékelés nélkül nyernek rendezést. A 6. cikk az államterület fogalmát határozza meg. A 7. cikk azokat a tartozásokat és követeléseket sorolja fel, amelyek nem tartoznak az Egyezmény hatálya alá. Ezen kivételek között szerepelnek az érték papírokból eredő tartozások és követelések is (d) pont), melyeknek rendezése a Csehszlovák Köztársasággal a letétek szabad rendelkezésre bocsátása és az értékpapírokból és azok szelvényeiből eredő kötelezettségek teljesítésének módja tárgyában kötött, az 1924 : XXII. t.-c.-be iktatott egyezmény V. cikkében foglalt szabály szerint, vagyis annak az államnak pénznemében és joga szerint történik, amelyben az adósnak (a kibocsátó intézetnek) székhelye van. A 8. cikk kapcsán a következőket jegyzem meg. A koronatartozások összeírásáról szóló, többször említett megállapodás 1924. november 1-éíői kezdve a bejelentési kötelezettség alá eső követelések és tartozások tekintetében fizetési tilalmat léptetett életbe. Az említett időpontig azonban a követelések és tartozások rendezése szabad volt. Az 1924. november 1-éig fenntartás nélkül eszközölt és elfogadott fizetést tehát, az általános elveknek megfelelően, joghatályos teljesítésnek kellett minősíteni. Nem tekinthető azonban joghatályos teljesítésnek a tartozás összegének 1919. február 26-a után a két érdekelt fél beleegyezése nélkül történt bírói letétbehelyezése. Ily esetben teháí a letétbehelyezés hatálytalan, a letétet a letevőnek vissza kell utalni s a követelés rendezése — amennyiben az 1. cikkben megállapított feltételek íennállanak — az V. fejezetben megállapított clearingeljárás szerint fog történni. Viszont az érdekelt felek hozzájárulása nélkül is érvényes a letétbehelyezés, vagyis teljesítésnek tekintendő, ha a letétbehelyezés a hitelező keresete folytán hozott bírói határozat alapján történt, úgyszintén akkor is, ha a fizetést jogszabály alapján kellett a tartozás összegének letétbehelyezés útján teljesíteni. A 9. cikk indokolásra nem szorul. A 10. cikk az időszakonként visszatérő szolgáltatások tekintetében —- ide nem értve a törlesztéses kölcsönök törlesztési részleteit — állapít meg külön szabályit, amelynek értelmében ezeket a kötelmeket a clearingeljáráson kívül úgy kell teljesíteni, mintha a hitelező pl. az életjáradékra jogosult, ugyanabban az államban laknék, mint az adós pl. az életjáradék fizetésére kötelezett. Ennek a rendelkezésnek elsősorban erkölcsi háttere van. Az itt tekintetbe jövő jogviszonyok ugyanis családi vagy hasonló kapcsolatokból keletkeznek s ilyenkor méltányos, hogy az adós úgy teljesítsen s azt teljesítse, amire saját államának joga szerint köteles. A következő 11., 12. és 13. cikkekben foglalt rendelkezések alkotják az egyezménynek, különösen pedig a pénzügyi rendezésnek a lényegét. Ezen rendelkezések szerint a tartozások és követelések rendezése clearingeljárás útján történik, amelyet Magyarországon a Magyar Kiegyenlítő Hivatal, a Csehszlovák Köztársa38*
