Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról
659. szám. 61 níszter a m. kir. földmívelésügyi és a m. kir. kereskedelemügyi miniszterrel, ha pedig a védőöv bányaüzemet érint, à m. kir. pénzügyminiszterrel is egyetértve állapítja meg. 24. §. A védőöv megállapításával járó tulajdonjogi korlátozásokat', úgyszintén e korlátozásoknak a védőövi jelleg megszűnése következtében bekövetkező megszűnését a telekkönyvbe be kell jegyezni. D) Üdülőhely eh. 25. §. Az üdülőhelyekre a gyógyhelyekre vonatkozó 10—24. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. II. Fejezet. Ásvány- és gyógyvízforrások. 26. §. Ásványvíz az, amelynek a rendes víztől eltérő vegyi Összetétele, fizikai tulajdonsága és geológiai eredete van és amely ennek következtében fokozottan üdítő vagy az emberi szervezet életműködését előmozdító hatásii. 27. §. Gyógyvíz az az ásványvíz, amelynek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságánál fogva gyógyhatása van. 28. §.. Forgalomba hozni csak olyan ásványvizet és ásványvízforrásnak csak olyan termékét szabad, amelynek forgalomba hozatalát a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter megengedte. Nem kell engedély az ásványvíznek a forrásból a természetes lelőhelyén való töltéséhez, valamint az ásványvíznek a forrástól tíz kilométeren belül való árusításához, ha a fogyasztás is ugyanott történik (helyi forgalom). A töltésnek minden esetben úgy kell történnie, hogy a forrást meg ne fertőzze. Az egészségügyi rendelkezések a helyi forgalomra is kiterjednek. 29. §. A víznek ásványvízként vagy gyógyvízként való megnevezését a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyezi. 30. §. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az ásványvíznek megnevezését és az ásványvíznek vagy forrástermékének forgalomba hozatalát, úgyszintén az ásványvíznek gyógyvízként való megnevezését az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után engedélyezi. Az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság a víz, illetőleg a forrástermék vegyelemzésének figyelembevételével állapítja meg véleményét. 31. §. A vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 16. §-a, úgyszintén 157. §-ának utolsó bekezdése hatályukat vesztik és helyükbe a következő rendelkezések lépnek : Az ásvány- és gyógyvíz-, valamint a gyógyfürdő céljait szolgáló forrásnak védelmére bármelyik érdekelt kérelme alapján forrásvédterületet lehet megállapítani. A forrásvédterületet az illetékes elsőfokú bányahatóság javaslata alapján a m. kir. földmívelésügyi miniszter a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. A megállapított forrásvédterületen ásások vagy fúrások csak hatósági engedéllyel végezhetők. Az engedélyt az elsőfokú bányahatóság adja meg, mégpedig az 1885 : XXIII. t.-c. 158. és köv. §-aiban foglalt eljárás alkalmazásával. Az elsőfokú bányahatóság határozata ellen a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez lehet felebbezni, aki a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve határoz. A forrásvédterületen belül harmadik személy ásást vagy fúrást bányahatósági engedéllyel is csak azzal a feltétellel végezhet, hogy ezáltal a védterületen lévő ásvány-, vagy gyógyvízforrás se minőségében, se mennyiségében veszélyeztetve ne legyen. Ha a munkálatok az ásvány-, vagy gyógyvízforrást veszélyeztetnék, a munkálatokat az érdekelt fél kérelmére még abban az esetben is meg kell szüntetni,