Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-714. Indítványa Gál Jenő országgyűlési képviselőnek, illetve törvényjavaslata a rehabilitációról
714. szám. ., 387 Magában véve az, hogy a bíróság szervezetének régi keretei eltolódtak, az esküdtszék szünetel, büntettek fölött egyesbírák ítélnek elsőfokon, sok mélyreható kritikát idéztek fel, s ha hozzátesszük, hogy az alkotmányos élet helyreállítása után senki sem volt ment attól, amit megviselt idegállapotnak nevezhetünk : már magábanvéve eléggé indokoltnak mutatkozik a büntető ítélettel sújtottak rehabilitálásának törvényes rendezése. A külföldi törvényhozások közül kiemelem az osztrák 1918 március 21-én kelt törvényt és az ahhoz készült 1922 február 17-ón kelt novellát. Itt 15—10 és 5 évi határidő váltakozik a rehabilitáció előtérj esz thetéséhez, amit a magunk részéről nem helyeselhetünk. Nézetünk szerint bármily tartamú szabadságvesztés büntetést állott ki az elítélt, ha öt évig a büntetés kiállása után, vagy megkegyelmeztetése óta kifogástalan erkölcsi magatartásról tesz bizonyságot, fel kell ruházni azzal a joggal, hogy a bíróság elé járulhasson rehabilitációért. Maga a kérvény és annak törvényes kellékei még nem jelentik a büntető ítéletek hatásának feltétlen elenyésztetését, a bíróság az összes körülmények szorgos méltatása és szabad mérlegelése alapján dönt. A kérelem elintézésére azért javasolja a törvénytervezet a kir. ítélőtáblákat, mert az újabb törvényhozások még polgári perekben is már az újrafelvételi eljárásokban a másodfokú bíróságot teszik meg elsőfokban döntő hatóságul. A magyar Pp. is erre az álláspontra helyezkedett. Abban egyértelműek a külföldi idevonatkozó törvények, hogy visszaeső bűnösöket egyáltalán nem illeti meg a rehabilitáció. Helytelenítem, hogy pl. az osztrák törvény csak két évi börtönbüntetésig engedi meg a rehabilitációt, holott gyakran találkozunk magasabb büntetési tételekkel, melyeknél a szándék kevésbbé mutatja az elvetemültséget, mint ahol alacsonyabb büntetést szabnak ki. (Pl. szerelmi tragédiák, családi becsületért vívott küzdelmek, vagyoni összeroppanások, szemben csalárdbukásért, vagy sikkasztásért kiszabott alacsonyabb büntetési tételekkel.) A Code pénal suisse 76., 77., 78., 79., 80., 81. §-aiban taglalja a megengedett rehabilitációt, ahol a három évi feddhetlen magaviselet ad jogot a kérelem előterjesztésére. Ha az elítélt hivatásának gyakorlatától tiltatott el, vagy ha iparától, vagy kereskedelmi foglalkozásától mozdította el az ítélet, a svájci törvény fegyházbüntetésnél, vagy dologházba utalásnál 15 évet és 10 évet jelöl meg oly határidőül, amelynek, az egyéb kellékek fennforgása esetén, eltelte után a rehabilitálás kérhető. Az olasz törvény a kihágásoknál feleannyi időt szab meg, mint a vétségeknél, s külön rendelkezik arról, hogy a politikai hatóságok által vezetett lajstromkivonat milyen esetekben ne tartalmazza a büntetett előéletről szóló bejegyzéseket. A német 1909. és 1927-ből származó javaslatokból ki kell emelni azt a rendelkezést, amely ekképen szól : „A bíróság felruházhatja az elítéltet közhivatali állások betöltésére való képességgel, választójoggal és választhatósággal, ha a büntetés elszenvedése, elévülése vagy elengedése után hosszabb ideig jó magaviseletet tanúsított és a hivatali állás gyakorlására, választói jogra és választhatóságra ismét méltónak bizonyul, A bolgár 1896 február 2-ről kelt rehabilitacionális törvény öt esztendőben szabja meg bűntett esetén a kérelem előtérj esz thetését, vétség esetén három évet mond a törvény. A bolgár törvényhozás visszaesőknek is megadja a kérelem előterjesztési jogát, mégpedig fegyházra elítélteknek a büntetés kiállásától számított tíz év után, fogházra elítélteknek hat év után. Fegyházra elítélt csak akkor terjeszthet elő ilyen kérelmet, ha három évig egy közigazgatási kerületben lakott, s az 49*
