Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-710. Törvényjavaslat a Lengyel Köztársasággal 1925. évi március hó 26-án kötött és az 1925. évi XXVII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény kiegészítésekép 1928. évi december hó 2-án aláírt Pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről

376 710. szám. évi egyezményt minél előbb más alapokon épülő újabb megállapodással helyettesítse. Az ily irányú tárgyalások 1928. november havában Budapesten vétettek fel. A lengyel gazdaságpolitikai helyzetet domináló kereskedelempolitikai tárgyalások a Nómetbirodalommal még mindig befejezetlenek lévén, a magyar kormány sajnálatára a lengyel kormány még . ezúttal sem látott lehetőséget arra, hogy a Magyarország és Lengyelország közötti áruforgalom végleges szabályozására szélesebbkörű kereskedelmi szerződés köttessék. A tárgyaló delegációk ezért arra szorítkoztak, hogy az 1925. évi egyezményhez fűződő Pót jegyzőkönyv alakjában módosítsák annak leginkább átalakítást igénylő rendelkezéseit s néhány időközben felmerült gazdasági igény kielégítésével azokat kiegészítsék. A Pót jegyzőkönyv legfontosabb újítása az 1925. évi egyezménnyel szemben az, hogy egyes magyar kiviteli áruk számára vámkedvezményeket már nem százalékos csökkentés, hanem állandó vámok alakjában állapít meg, úgyhogy ez áruk tekintetében a jövőben Lengyelország részéről a szerződés tartamára a vámok emelhetők nem lesznek. Ezek a most megállapított vámok 100 kg-kint a következők : zlotykban dollárokban friss halra 17-20 1-93 őrölt paprikára . 90-— 10-11 szalámira 50-— 5*62 Látnivaló, hogy az utóbbi két árura nézve lényegesen jobb vámhelyzet biztosíttatott — s ezenfelül állandó vámok mellett — mint 1925-^en, s a friss halakra elért leszállítás is az időközben történt vámemeléseknek körülbelül felét kiküszöböli. Ezenfelül tetemes vámmérsékléseket tartalmaz a Pót jegyzőkönyv — ugyancsak állandó vámok formájában — cirokseprők, szekórtengelyek, a hajdúnánási szalmakalapok és síneken való közlekedésre szánt motoros kocsik számára s biztosítja mindenkép a legnagyobb kedvezmény kifogástalan alkalmazását valamennyi magyar keserűvíz számára, amely tekintetben a lengyel gyakorlat megszorító értelmezést követett. Remélhető, hogy ezen megállapodások alapján —melyek kíséretében a még fennálló lengyel beviteli korlátozások tekintetében is ideiglenes rendezés jött létre — a Lengyelországba irányuló kivitelünk szélesebb és biztosabb alapokon fog fejlődhetni, annál is inkább, mert más államokkal folytatott tárgyalásai során a lengyel kormány más áruk vámja tekintetében is kész volt és továbbra is kész az állandó vámok biztosítására áttérni. Biztató a lengyel viszonylatban való kivitelünk jövőjére nézve az is, hogy — noha legutóbb kiadott , rendeletekkel a lengyel kormány az eddig vámmentes búzára és rozsra vámot állapított meg s az eddig alacsony vámmal terhelt szalonna és disznózsír vámját tetemesen felemelte — lehetőséget tartott fenn arra nézve, hogy pénzügyminiszteri engedéllyel búza és rozs továbbra is vámmentesen, szalonna és disznózsír pedig továbbra is alacsony vámmal legyen bevihető. A lisztvám kérdésének rendezése, sajnos, a Pótjegyzőkönyv keretében nem sikerült ; a Lengyelországgal kötendő végleges kereskedelmi szerződésnek ez lesz legfontosabb feladata. A magyar vámokból adott engedmények tekintetében a Pót jegyzőkönyv annyiban tér el az 1925. évi egyezménytől, hogy az egyágú és az egyszer cérnázott többágú pamutfonalaknál, valamint a gyapjúszövetek egyes fajtáinál ez alkalommal leköttettek azok az alacsonyabb vámok, melyek időközben létrejött más kereskedelmi szerződéseinkben már megállapíttattak ; viszont kimaradt a többször cérnázott többágú pamutfonalakra nézve az 1925. évi egyezményben foglalt vámleszállítás. Uj engedményként szerepel magyar részről kötszövött pamutméteráruknál, vasúti kocsi- és mozdonytengelyeknél, hídszerkezeteknél és cinkezett vaslemezhordóknál a magyar autonóm vámokat 15—20%-kai csökkentő