Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-707. Törvényjavaslat a háború igénybevételéről való lemondás tárgyában Párisban 1928. évi augusztus hó 27-én kötött nemzetközi szerződés becikkelyezéséről

344 707. szám. 2. Ha valamely állam a szerződést megsértené, a többi szerződő állam veleszemben teljes joggal a szerződés határozmányai alól felmentést nyer. 3. A háborúról való lemondás nem zárja ki a jogos védelemre vonatkozó jogok gyakorlását. 4. A szerződés a megkötése előtt keletkezett nemzetközi szerződésekből származó kötelezettségeket semmiben sem érinti, ezeknek sem jellegét, sem horderejét nem változtatja. Ilyenek a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya, a locarnói egyezmények vagy a semlegességet biztosító szerződések. Az amerikai kormány nem vitatta ezen észrevételek helyességét, de azoknak a szerződésbe való felvételét ellenezte. Ezért 1928. április hó 13-án Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és Japán kormányaihoz azonos szövegű jegyzéket intézett, amellyel a kérdésben lefolyt jegyzékváltás szövegét közölve egy, a francia kormány által eredetileg javasolt szerződés szövegével lényegében azonos szerződéstervezetet terjesztett elő. A francia kormány egyidejűleg ugyanezen hatalmakhoz egy átdolgozott Szerződéstervezetet juttatott el, amely a fent jelzett kikötéseket is tartalmazta. Az említett kormányok a francia kikötéseket saját részükről is elfogadták, de osztották az amerikai kormánynak azt a felfogását, hogy azokat a szerződés szövegébe szükségtelen belevenni. Nagy-Britannia kormánya még egy újabb kikötést jelzett, amelyet a „britMonroe-doktrina" néven szoktak említeni. Eszerint bizonyos területeknek, amelyekhez a Brit Birodalomnak vitális érdekei fűződnek, a megtámadás ellen való megvédését önvédelemnek tekinti és ebben a tekintetben teljes akciószabadságát fenntartja. A brit kormány felkérésére az amerikai kormány május 22-én még a brit dominiumok és a Brit Birodalom egyéb önrendelkezéssel bíró részei (Canada, Uj-Zeeland, az ír Szabadállam, Ausztrália, a Délafrikai Unió és India) kormányainak is megküldte a szerződéstervezetet és ezeket az országokat is csatlakozásra szólította fel. A Brit Birodalom e részeinek kormányait azért kellett külön is felkérni a szerződésben való részvételre, mert ezeket az országokat Anglia aláírása nem kötelezi. Június 23-án kezdődött a tárgyalások utolsó fejezete. Ezen a napon az Amerikai Egyesült Államok kormánya jegyzéket intézett a felsorolt államokhoz és országokhoz valamint azokon kívül még a locarnói egyezményben részes államokhoz (Belgium, Csehszlovákia és Lengyelország). Az utóbbi három államnak az eredeti aláírók közé való felvételével az amerikai kormány a francia kormány kívánságát kívánta honorálni. A jegyzékben az amerikai kormány az aláírandó szerződés végleges szövegét közölve, a 14 államot, illetve országot felkérte a szerződésben való részvételre és egyúttal kifejtette az álláspontját az egyes fenntartásokra vonatkozólag. A szerződés végleges szövege az eredeti amerikai tervezettel, a bevezetéstől eltekintve, megegyezik. A bevezető rész azonban kimondja, hogy a szerződő felek meg vannak győződve arról, hogy az egymásközti viszonyukban minden változást csakis békés eszközökkel és egy békés és rendszeres eljárás eredményeképen kell elérni, valamint arról, hogyha a szerződő felek bármelyike ezek után nemzeti érdekeit háború útján törekedne előmozdítani, az illető állam a szerződésből kifolyó előnyökből kizárandó. Az amerikai kormány jegyzéke egyúttal szó szerint közli Kellogg amerikai külügyi államtitkárnak az amerikai nemzetközi jogi társaságban tartott beszédét, amelyben Kellogg a francia részről felhozott észrevételekkel foglalkozott. E szerint az önvédelem minden szuverén államnak magától értetődő joga és min-