Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-651. A Felsőház közjogi és törvénykezési, valamint közoktatásügyi bizottságának "a múzeum-, könyvtár- és levéltárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szóló törvényjavaslatról benyujtott együttes jelentésében javasolt és a Felsőház által elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett törvényjavaslat módosított szövege

22 651. szám. megállapodás nem Jön létre és a tulajdonos kiviteli szándékához továbbra is ragaszkodik, kisajátításnak van helye. Kisajátítás esetében valódi és teljes kártalanítást kell fizetni. A kisajátítás és kártalanítás részletes szabályait a kisajátításról szóló 1881 : XLI. t.-c. rendelkezéseire figyelemmel az igazságügy miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg. A 24. §. értelmében nyilvántartott, de nem Magyarország területéről származó s a magyar nemzeti történet szempontjából nem jelentős emlékek tekintetében az engedélyt a Tanács annak vételre való felajánlásától teheti függővé. Ha a tulajdonos és a Tanács, illetőleg a kijelölt közgyűjtemény közt nyolc napon belül megállapodás nem létesül, úgy a kiviteli engedélyt meg kell adni. A kiviteli engedély megadása esetében az engedélyes a Közgyűjtemények Országos Alapja javára a második bekezdés esetében az érték 10%-át meg nem haladó, a harmadik bekezdés esetében az érték 2%-át meg nem haladó díjat tartozik fizetni, melynek mértékét és a befizetés módozatait a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelettel állapítja meg. E díj, a kiviteli engedélyt megadó szervvel történt megállapodás szerint, az illető intézmény gyűjtési körébe vágó megfelelő értékű tárgyak átengedésével is leróható. Nyilvántartás tárgyául nem szolgáló ingóságokról a Tanács a tulajdonos kívánságára és költségére bizonyítványt állít ki, hogy ezek az országból külön engedély nélkül kivihetők. 27. §. Aki valamely dolgot a 26. §. rendelkezése ellenére az ország területéről kivisz, vagy a 23. és 25. §. ellenére bejelentés nélkül elidegenít, köteles a külföldre kivitt vagy elidegenített dolog felkutatásával és megszerzésével, valamint visszaszállításával felmerülő költséget megtéríteni. 28. §. Az 1881: XXXIX. t.-c rendelkezéseit azokra az építményekre (romokra) is alkalmazni kell, amelyekről a Tanács állapítja meg, hogy mint műemlékek fenntartandók. IV. Fejezet. A közhatóságok és volt hiteles helyek levéltárai. 29. §. A közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá tartoznak, ki e főfelügyeletet a Tanács útján gyakorolja. Felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az érdekelt miniszterrel egyetértve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék. 30. §. Törvényhatósági levéltárat vezető levéltáros minősítésére e törvénycikk 13. §-ának, a törvényhatósági levéltárosi állás betöltésére pedig e törvénycikk 15. §-ának rendelkezései irányadók. Az 1883. évi I. t.-c. 13. §-ának a törvényhatósági levéltárosok minősítésére vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik. 31. §. A káptalanoknak és konventeknek, mint volt hiteles helyeknek e működésével kapcsolatban keletkezett iratanyaga, nemkülönben egyházi testület és hatóság tulajdonában levő levéltárak tekintetében a 29. §. második bekezdésében említett intézkedéseket az illetékes egyházi szervekkel egyetértve kell megtenni. Az iratanyag biztos elhelyezéséről és az elpusztulástól való megóvásáról a m. kir vallás- és közoktatásügyi miniszter szükség esetében ideiglenesen az egyházi hatósággal történő megállapodásig terjedő hatállyal saját hatáskörében intézkedhetik.